A gólyatáborral kapcsolatos tudnivalók

Gyülekezés:
2012. augusztus 30-án (csütörtökön), 14,30-kor a gimnáziumban (Áprily tér 5.)

Hozzál magaddal:

• Bibliát, énekeskönyvet
• füzetet és íróeszközt
• sportruhát, cipőt, esőkabátot
• pingpongütőt és labdát (ha van)
• tollas ütőt, focilabdát (ha van)
• hálózsákot, vagy ágyneműhuzatot

Hagyd otthon:

• magnót, MP3-t, mobilodat, TV-t
• kutyát, macskát, elefántot

Lesz sok:

• játék, sport, verseny
• éneklés

Visszaérkezés:
2012. szeptember 1-én (szombaton) du. 3 óra után az iskolába

Nyári ügyeletet az alábbi időpontokban tartunk 9-12 óráig

2012. július 11-én Földi János igazgató

2012. július 25-én Csikai Attiláné iskolatitkár

2012. augusztus 8-án Kun Csabáné Kovalik Judit igazgatóhelyettes

Tanévzáró ünnepélyünket 2012. június 24-én 17 órakor tartjuk. Gyülekező az osztálytermekben 16 óra 30 percre. Megjelenés nyári egyenruhában és énekeskönyvvel.

Mindenkinek jó nyarat kívánunk!

Udud István: Tanév végén

Vége, vége, vége van!
A szívünkben béke van:
holnap nem kell korán kelni,
nagy táskákkal útra kelni,
bennük mindenféle holmi,
s hogy ne késsünk el, loholni,
szállni buszra, villamosra,
járdát vagy pedált taposva,
hisz már majdnem nyolcra jár!
Vége, vége, vége már!

Jaj, ne essék félreértés!
Nincsen ebben semmi sértés,
mert történt, történjen bármi,
szeretünk mi ide járni.
Aki nem, magára vessen,
más iskolát keressen,
de hát olyat hol talál,
hol nincs óra, nincs tanár,
hol a tudást ingyen adják,
a nebulót lógni hagyják?
A mesében sincs olyan
iskola vagy évfolyam.

Örvendezzünk hát mindnyájan,
hogy szünidő, újra nyár van!
Aki elfáradt, pihenjen,
kinek mennie kell, menjen,
szívében ne legyen tüske,
iskolánkra legyen büszke!
Ha jó volt a bizonyítvány,
ujjongj, s ha egy kicsit hitvány,
ne csüggedj el, nézz előre,
bizonyítsd be majd jövőre,
hogy többet érsz! De most vége,
itt a vakáció végre!

Kisdiák, nagydiák,
tiéd az egész világ!
Adjon Isten egészséget,
az égre sok fényességet,
lombok alá hűvös árnyat!
Hogyha vége lesz a nyárnak,
csupa szépet, jót meséljünk,
amikor majd visszatérünk!

XI. ÁPRILY LAJOS verseny

„Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit
Tekintetem szárnyat repesve bontott
átöleltem a hullám-horizontot…”

Szentendre, a Föld Napja alkalmából: 2012. április 21., szombat. Kezdési időpont: de. 9³⁰

A verseny szervezője a Szentendrei Református Gimnázium KŐVIRÁG 6 Természetvédelmi Szakköre.
CÉLUNK: a természetről, a természet szeretetéről és védelméről vallani; nem csupán rácsodálkoztatás az élő és élettelen természetre, hanem a természet üzenetének értelmezése a természetet értőn szerető diákok által.
Versenyünk ötös: vers- és prózamondó, népdal, képzőművészeti, fotóművészeti és szépirodalmi verseny. A verseny bírálóbizottságában való részvételre neves szakembereket, szerzőket, szaktanárokat kérünk fel. A versenyzők három korcsoportban vetélkednek: öt-hatodikos, hét-nyolcadikos és kilenc-tizenkettedikes osztásban.

ÁLTALÁNOS JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2012. ÁPRILIS 10. (Levél beérkezésének dátuma) Csak megcímzett és felbélyegzett válaszboríték esetén illetve telefonon/drótpostán áll módunkban a nevezés megérkezését visszajelezni. A jelentkezőktől kérjük iskolájuk pecsétes igazolását, melyen szerepeljen: a versenyzők neve és osztálya/kora, a felkészítő tanár neve, a versenyre benevezett művek címe. A verseny napján az iskola nyolc órától várja a vendégeket.
Vers és prózamondó valamint népdaléneklés versen

yünk kétfordulós. E két versenyre minden iskola versenyenként és korcsoportonként egy-egy diákot nevezhet. Szándékunkban áll a versenyről az iskola diáklapjának különkiadását megjelentetni, amelyben a résztvevők, a helyezettek, a zsűritagok, támogatóink stb. adatain kívül a résztvevő iskolák adatait s a legjobb alkotásokat is megjelentetjük.
MIND AZ ÖT VERSENY EREDMÉNYHIRDETÉSÉRE KORA DÉLUTÁN KERÜL SOR. Minden évben, a verseny alkalmával, az előző évek képző- és fotóművészeti anyagából valamint a beérkezett versenyanyagból kamara-kiállítást szervezünk.

1. A VERS ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYRŐL:
A benevezett művekkel kapcsolatos megkötések: folytatva hagyományainkat (miszerint „visszaforgatva az idő kerekét”, az óra járásával ellentétes irányba járjuk körbe – egyre táguló köröket leírva – Magyarországot), a 2012-es esztendőben a versenyre benevezett egyik mű spanyol vagy portugál szerzőjéé kell legyen. A másik szöveg, szintén hagyományosan és kötelezően Áprily Lajos műve. Mindkét anyag a természetről kell szóljon! E versenyre jelentkezőktől kérjük mellékelni az Áprily szöveg címét és az idegen szerző esetén a vers vagy prózaanyag szerzőjének nevét, annak magyar műfordítását és a műfordító nevét.

2. A NÉPDAL VERSENYRŐL:

3. A KÉPZŐMŰVÉSZETI VETÉLKEDŐRŐL: ÁPRILIS 10-IG VÁRJUK A VERSENYANYAGOKAT.
Tematikája szorosan kapcsolódik az előbbiekben megfogalmazottakhoz. A nevezés feltételei: Áprily Lajos szöveg illusztrációja vagy az élő vagy élettelen természethez – állat-, növény-, gomba-, vagy ásványvilághoz – kapcsolódó képzőművészeti alkotás. VERSENYZŐNKÉNT ÉS KATEGÓRIÁNKÉNT EGY MŰVET VÁRUNK! Ez természet utáni alkotás kell legyen, de nem tájkép jellegű. Technikája és mérete szabadon választható. A pályamunkákat (képeket) kérjük legkisebb A3-as lapra kasírozva elküldeni. A lap hátoldalán puha ceruzával kérjük ráírni a mű címét és/vagy az Áprily szöveget, ami az illusztrációt ihlette. Más megszorítást nem teszünk a művekkel kapcsolatban. A beérkezett képzőművészeti anyagot csak külön kérésre küldjük vissza előre megcímzett és felbélyegzett válaszborítékban. A verseny nyerteseinek munkái valamint a versenynapon itt maradt anyag felett a KŐVIRÁG 6 TVSzK rendelkezik.

4. A FOTÓMŰVÉSZETI VETÉLKEDŐRŐL:
Ennek feltételei – a kép hátlapján való jelzeteket is figyelembe véve – megegyeznek a képzőművészeti vetélkedőjével, azzal a különbséggel, hogy a fotóanyag tájfotó is lehet. VERSENYZŐNKÉNT ÉS KATEGÓRIÁNKÉNT LEGTÖBB HÁROM MŰVET VÁRUNK és értékelünk! A beérkezett képanyag kidolgozott papírkép vagy elektronikus képanyag is lehet. A fotóanyagot drótpostán is lehet küldeni.

5. A SZÉPIRODALMI VETÉLKEDŐRŐL:
A 2012-es évben harmadszor hirdetjük meg a szépirodalmi vetélkedőt, mely szellemében igazodik a verseny általános céljához. Mennyiségi korlátai: HÁROM VERS ÉS/VAGY EGY PRÓZAI MŰ. Utóbbi terjedelmi korlátai: 10 flekk, azaz 16800 leütés! A SZÉPIRODALMI MŰVEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: ÁPRILIS 10. A szépirodalmi anyagokat drótpostán is lehet küldeni.

A KŐVIRÁG 6 TVSzK nevében

Kiss Székely Zoltán, biológus, szakkörvezető (kiss.szekely@regi.szrg.hu; kiss.szekely@t-online.hu)

2012. március 5-től lehetőség van az ebédfizetés bankon keresztül történő átutalására. Az utalásokat az alábbi számlaszámra kérjük teljesíteni: 12001008-00135722-00600004. Az utalásokat minden hónap hetedikéig szíveskedjenek megtenni. A jóváírandó név a Szentendrei Református Gimnázium. Az utalandó összeget gyermekükön keresztül juttatjuk el Önöknek, illetve telefonon is tájékoztatást adunk.

Kérjük az átutalás közlemény rovatában szíveskedjenek feltüntetni:

1. a gyermek nevét
2. osztályát
3. születési dátumát

Ezen adatok hiányában a befizetést nem tudjuk elfogadni.

Kedves Diákok!

Az adománygyűjtésnek köszönhetően iskolánk 500000 Ft-ot utalt át a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap adománygyűjtésébe.

Köszönjük!

A Kárpát-medencei oktatási tanácsosok és koordinátorok 2011. február 9-10-én Berekfürdőn fogalmazták meg azt a 4 prioritást, melyet a Generális Konvent elnökségei is támogattak. Mindezek alapján a 2011. évi adománygyűjtés kiemelt célkitűzései:

1. Végvárprogram – óvodaindítási támogatás. A program eredetileg az erdélyi és partiumi óvodahálózat kiépítése érdekében készült, de kiterjeszthető valamennyi kedvezményezett egyháztestre.
2. Megmaradási program – a kárpátaljai, felvidéki és délvidéki református intézmények működési támogatására. Aggasztó hírek érkeznek – főleg Kárpátaljáról – a működés anyagi feltételeinek hiányáról. Csak összefogással menthetőek meg iskoláink.
3. Bibliaprogram – újfordítású bibliák és a hittanoktatást segítő térképek eljuttatása az induló középiskolai évfolyamokhoz.
4. Gyorssegély program – olyan tartalékalap képzése, amelyből a tanév során váratlan nehézséggel szembenéző intézmények egyszeri gyorssegélyben részesülhetnek.

Az adománygyűjtést 2011. november 7-én kezdjük és 2011. december 2-án zárjuk.

Kedves Szülők! Kedves Tanulók! Kérjük és kívánjuk, hogy érezzük meg a testvéri összetartozás jó érzését, az egymáson segítés bennünket is meggazdagító voltát, az együttmozdulás másokat is lendületbe hozó csodáját!

Kérjük Szentendre és környéke lakosságát, a református gyülekezeteket, iskolánk tanulóinak szüleit és mindenkit, aki szívén viseli a református oktatást, hogy pénzbeli adományát jutassa el iskolánkba!

Hálatelt szívvel köszönünk mindensegítséget!

„Alapítványunk 2008. óta minden év novemberében megszervezi a Jobb velünk a világ! jótékonysági rendezvényt, amelynek megálmodói, megvalósítói maguk a fogyatékos fiatalok.” – olvashatjuk a Nem Adom Fel Alapítvány honlapján.

A jótékonysági koncert 2011-es időpontja november 13-ra, ismét egy vasárnapra esett.

Tíz órakor indultunk a Papp László Sportarénába, az autóbusz állomásról. Jó érzés volt visszatérni. (Igen, visszatérni. Hiszen a mi osztályunk már tavaly is részt vett a rendezvényen, ugyanígy, önkéntesként.) Már túl voltunk azon a procedúrán, hogy megismerjük az Aréna minden kis részletét, hiszen ezen már tavaly átestünk – és egy ilyen élményt nem lehet egykönnyen elfelejteni.

Kék karszalagjaink mindenhova szabad belépést biztosítottak, VIP-résztvevők voltunk.

A feladataink közé tartozott a karszalagozás, a póló-, és CD-osztás, a plakáthordás, a vizes üvegek kiosztása az öltözőkbe, és a szórólapozás is. Ezeken kívül… Volt egy tolókocsis, sérült hölgy, aki az első emeleti vásárban ült, festményei mellet – vele beszélgettünk, és segítettünk, amiben kellett.

A fellépők közül Krizbai Tecával lehetőségünk nyílt beszélgetni – ugyanolyan közvetlen, nyílt és barátságos, mint bármelyikünk. 🙂 További fellépők voltak: Hobo és bandája, Ismerős arcok, Misztrál és a Nemadomfel együttes, melynek tagjai sérült fiatalok.

Másnap reggel mindenki fáradt arccal érkezett iskolába, de már nagyon várjuk a következő alkalmat, amikor „önkénteskedhetünk”!

Prepuk Andrea 10.a

[Show as slideshow]

Szeretettel meghívjuk a Szentendrei Református Gimnázium IX. Tentamen Gála-műsorára, amelyet a Magyar Tudomány Hónapja keretében2011. november 18-án, du. 16 órai kezdettel tartunk az Áprily teremben.

A 9. Gála mottója:
„Nekünk nem más nemzetek kegyelemkenyerén, hanem saját földünk kincseiből kell megélnünk, és jól élnünk.”

Pávai Vajna Ferenc

„A nagy Isten előtt olyan kicsi vagyok én, mint te, s te olyan nagy, mint én.”

Bolyai Farkas

Az ünnepség menete:

• Kiss Székely Zoltán tanár: Pónyikalma Marosvásárhelyről (A pónyikalma fa helyének megjelölése az iskolakertben)
• Földi János, a Szentendrei Református Gimnázium igazgatójának köszöntője
• Dr. Bertényi Iván akadémikus előadása
• A Tentamen legjobb dolgozatainak bemutatása
• Oláh Anna: Egy feledésre ítélt geológus: Pávai Vajna Ferenc
• Mester és tanítványa
• Farkas Orsolya: Bélavára (Erdélyi Szigethegység) növényvilága
• Dvoracsek Ágoston: Orchideák Erdélyből
• 9. Tentamen versenyünk díjazottjai (diákok, tanárok, osztály)

A Tentamen: a Kulturális Világörökség része (Az oklevél másolatának elhelyezése a Bolyaiak termének falán)

„Sohasem lehet a szerző hibája, ha valamely ítélet csak azért ferde és lekicsinylő, mert az illető bíráló nem elég mestere a dolognak.”

Bolyai János

„Madarak”

Szeretettel meghívjuk
a Szentendrei Református Gimnázium
Áprily Lajos estjére

ahol a terem névadójának 124. születésnapja alkalmából, immár kilencedik alkalommal,
2011. november 17-án, csütörtökön du. 17 órai kezdettel
verseket mondunk, énekelünk és zenélünk.

Mindenkit arra kérünk, hogy az Áprily teremben sorra kerülő csendes vers- és énekmondó délutánra, hozzon magával egy Áprily szöveget vagy egy
Áprily Lajosról szóló szöveget (akár saját alkotást!)
– amit majd elmond, vagy felolvas illetve zenét

Aki teheti, hozzon egy-egy gyümölcsöt, sárguló levelű ágat – a november valamely muzsikáló gyümölcsét,
esetleg egy cserepes muskátlit – ezzel is díszítenénk a Benkő József termet, mivel a terem névadója egyben a muskátli magyar névadója is -, egy szál gyertyát, s egy filteres teafüvet.

Madarak

„Pascua qui volucrum vivus
Walthere, fuisti…”

Hó esett. A tar hegy orma
habfehéren integet.
Erdőkből a hó leűzött
Őszapókat, pintyeket.
Almafánk és csipkebokrunk
madarak tanyája lett…
Walther von der Vogelweide
lelke száll a kert felett.

Titkos erdőn, vadcsapáson,
babonás ösvényeken
ez a nyugtalan madár-raj
hányszor volt kíséretem.
Mennyi füttyös és bolondos,
vígan cserregő barát…
Megetetem Walther von der
Vogelweide madarát.

Most a ködből méla hangok
hullanak, mint halk rímek.
Bús pirók-jel. Csak varázsló
és poéta érti meg.
Pinty felel rá. Cinkeszó. – Most
szállingózni kezd a hó.
S Walther von der Vogelweide
megölel a múlton át, mint
mesebeli nagyapó.

A 10. a egy őszi reggelen Budapestre indult egy különleges osztályfőnöki órára. A Vigyél haza! Alapítvány szervezésében a felelős állattartásról szólt a délelőttünk. A Batthyány téren felszálltunk a városnéző buszra, de a fejhallgatókból nem Budapest nevezetességeit bemutató szöveget hallgathattuk, hanem tájékoztatót arról, hogy mi is az Illatos úti Ebrendészeti Telep feladata, mi a teendőnk, ha örökbe szeretnénk onnan fogadni egy kutyát, mi a felelős állattartás. Az alapítvány három önkéntese a saját tapasztalatait mesélte el a mentett és a mentendő kutyákkal kapcsolatosan. A telepen az intézetvezető állatorvos kalauzolt minket végig. Nem egy vidám hely, de tanulságos látni.

Mit tanultunk ezen az órán?

„ Csak felelősséggel vegyünk állatot! Ha nem tudunk rá vigyázni, szeretni, ha nem tudjuk biztosítani a jó körülményeket neki, akkor inkább ne akarjunk tartani!”

„Csak akkor legyen állatunk, ha tudunk rá időt, energiát, pénzt és odafigyelést szánni!”

„ A mikrochip a legjobb segítség ahhoz, hogy az elveszett kutya visszakerüljön a gazdájához. Lassan minden kutyába kell majd.”

„Az ivartalanítás kutyáknál jó.”

„Ha kutyát veszek, menhelyről fogom venni.”

„Még jobban meg fogom becsülni a kutyáinkat és még többet foglalkozok velük.”

„A hely létezéséről sem tudtam. Nincs kutyánk és bele se gondoltam, hogy a kutyatartás milyen felelősséggel jár.”

„A kutyáknak nagyon sok gondoskodásra van szüksége.”

„Nem szabad állatot ajándékozni, mert nem tudhatjuk, hogy vágynak-e rá és hogy gondozzák-e majd.”

Hogyan hatott ránk a telep meglátogatása, mi volt az érdekes, a meglepő?

„Engem megrázott, mivel ezeknek az állatoknak szörnyű életük volt és a jövőjük is elég kilátástalan.”

„Kicsi, fajtiszta kutyákat is eldobnak az emberek és a feketéket nem szívesen viszik el a menhelyről.”

„Az elején, amikor megláttam az első pár kutyát, már majdnem sírtam. Nagyon megsajnáltam őket, szörnyű látvány volt… Nekem is van kutyám és rájöttem, hogy a család egyáltalán nem foglalkozik vele. Szeretjük, etetjük, de senkinek sincs ideje rá. Nem tudom, hogy ezen tudunk-e változtatni.”

„Soványak voltak, aranyosak, szomorúak. Nem vagyok nagy állatbarát, de nagyon sajnáltam őket.”

„Sajnálom ezeket az állatokat, mert emberek miatt jutottak erre a sorsra. Emberi gondatlanságból kerültek ide.”

„Tudtam, hogy látni fogom a szemükben azokat a fájdalmakat, amiket átéltek, de megrendítő volt megtapasztalni…”

„Meglepő volt a kutyákat látni félni, fázni. Az emberek néha nem gondolnak bele a kutyák sorsába, így szívtelenül kidobják őket az utcára.”

„Nagyon szívszorító volt látni a sok árva, nyomorult sorsú kutyust, így megfogadtam, hogy én nem fogok ilyet tenni se kutyával, se macskával, se semmilyen állattal. Lélekben pedig megköszöntem Apunak, hogy tavaly nem engedte, hogy kutyám legyen, mert nem tudtam volna gondját viselni.”

„A legmeglepőbb az volt, hogy mennyi szeretet árad belőlük, és mennyire küzdenek az életükért és mennyire szeretnének egy családot, otthont.”

„Rossz volt látni, hogy ilyen körülmények között élnek. Volt olyan kutya, aki reményvesztetten gubbasztott a sarokban. Volt, akin látszott, hogy már feladta.”

„Nagyon rossz lehet nekik ott élni, de még mindig jobb, mint étel, fekhely nélkül kóborolni.”

„Rosszul érintett, el is sírtam magam. Felelőtlen emberek miatt szenvednek szerencsétlen állatok és nem lehet rajtuk mind segíteni, pedig legszívesebben mindet elhoztam volna abban a pillanatban. Nagyon rendesek és becsülendők azok az emberek, akik segítenek rajtuk. Én nem tudnám ezt csinálni.”

„A kutyák tekintete… azt hiszem, erre mindig emlékezni fogok.”

„Szerintem egy ilyen élmény után mindenki változtat a kutyájához való hozzáállásán.”

A hazafelé vezető úton a buszban a Vigyél Haza Alapítvány önkénteseivel kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel a látottakat-hallottakat. Köszönet és elismerés jár nekik a munkájukért!

Te is tehetsz a menhelyi kutyákért!

Ha kutyát szeretnél, menhelyről vagy ebrendészetről fogadj örökbe, de csak ha szüleiddel együtt jól megfontoltad! Ezt tanácsold ismerőseidnek is!

A szentendrei Árvácska Állatmenhelyen tavasszal már voltunk segíteni a Szeretethíd keretében. Akkor falat festettünk és kutyát sétáltattunk. Az állatok gondozását, sétáltatását ott önkéntesek is végzik. Csatlakozz hozzájuk az iskolai önkéntes munka keretében! A részletekért keresd meg Erzsébet tanárnőt!

Kedves Diákok, Szülők!

A Kossuth SE a V8 uszodában iskolánk diákjai számára ingyenes úszási lehetőséget biztosít  egy Európai Uniós TÁMOP pályázat keretében. Az időpont hétfő 18:00-18:50-ig és szerda 16:00-16:50-ig tartó időszak. A szervezők a helyszínen várják a jelentkezőket.

Az Országos Református Tanáregyesület éves találkozóját, ahol egy-egy református oktatási intézmény meglátogatása és a kapcsolattartás a cél, idén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tartotta. Gimnáziumunkat is képviselte az eseményen három tanár. A 389 esztendős múltra visszatekintő nagy hagyományú vendéglátó iskola egykori diákja volt Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) orientalista, Ázsia-utazó. Tanított falai között Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) orvostudós, Benkő József (1740-1814) református lelkész, történetíró, botanikus, Áprily Lajos (1887-1967) költő, műfordító.

A kollégium szórvány területen, magyar tannyelven működik és Erdély szerte sok-sok településről vannak diákjaik, sőt még a csángóföldi Pusztináról is. Sokuknak a Bethlen Kollégium az egyetlen lehetőség anyanyelvük, magyarságuk megtartására, ahol óvodáskortól érettségiig kaphatnak képzést, ha szükséges bentlakással. A tenni akarás még nem elegendő, a diákok kollégiumi ellátásának költségeit is elő kell teremteni. Ezért született a keresztszülő program, melyben az elhívatott támogatók személyesen járulhatnak hozzá egy-egy diák ellátásához. Erről részletes tájékoztatás itt olvasható:

http://www.bethlengabor.ro/files/keresztszulo/keresztszulo.htm

A szórványsorsról előadást is hallottunk, megtudtuk, hogy Nagyenyed városában már csak 15 % a magyar lakosság aránya.   A legmegrázóbb mégis a meglátogatott apró falvakban (Boroskrakkó, Tövis) gyönyörű román és gótikus kistemplomokat pusztulni látni, mert nincs vagy nagyon kis lélekszámú a gyülekezet. Elzarándokoltunk az alábbi versben is megörökített templomba.

Jékely Zoltán

A marosszentimrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.

Tízen vagyunk; ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,

a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,
– azt bünteti, akit szeret az Úr –
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

(1935)

Tehetünk mi is valamit a Dél-Erdélyben élő magyarok megmaradásáért? Csak rajtunk áll.

SZKM

[Show as slideshow]

Gólyatábor 5.a-s szemmel

Azt mondják, minden rosszban van valami jó. Elmúlt a nyár, de jött az augusztus végi első gólyatáborunk.

Az indulást már nagyon vártuk. Miután mindent bepakoltunk a táskáinkba, összegyűltünk a gimnázium előtt és együtt indultunk busszal Tahitótfalura. A lányok és a fiúk külön házban voltak. Két-, három-, négyágyas szobákat kaptunk. Minden osztálynak volt két végzős segítője, akik segítettek a játékok levezetésében. Mi Adrit és Annát kaptuk, mindketten nagyon aranyosak voltak. A két nap alatt sokat játszottunk, énekeltünk, imádkoztunk. Szabadidőben ismerkedtünk új osztálytársainkkal, tanárainkkal. Beszélgettünk régi iskolánkról, meséltünk magunkról. Először táncoltam és énekeltem tábortűz mellett, nagyon élveztem. Szerintem az utolsó ebéd volt a legfinomabb, mert még sütit is kaptunk desszertnek.

Ennyit még nem játszottam egyhuzamban, úgyhogy a tábor végére egy kicsit el is fáradtam. Azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte magát, még maradtunk is volna tovább.

Fogasy Fatime
5.A

Gólyatábor 5. b-s szemmel

„A reggeli vendégem nem tetszett: a nagy pók épp az én ágyamon szaladt végig… Mégis ez volt a legszuperebb tábor!” (K.D.)

„Hihetetlenül kedves tanárokat kaptam és az osztálytársaim is jó fejek! Örülök, hogy én is az 5. b-be tartozom.” (M. A.)

„Sok barátot szereztem és nagyon jól éreztem magam. Szívesen elmennék máskor is!”
(S. P.)

„A gólyatábor nagyon tetszett! Remekek voltak a közös játékok, a beszélgetések, meg a foglalkozások. Jó volt a táborban az ének is.” (M. A.)

„A legjobban az angyalkázás tetszett. Jó volt a számháború is. Az ifik nagyon aranyosak voltak. Ha nagy leszek, én is szívesen megyek ifinek.” (R. K.)

„Az esti tábortűz melletti éneklésnél a szúnyogok összecsipkedtek, ennek ellenére fergeteges volt a hangulat.” (B. M.)

„Nekem tetszett az angyalkás játék, amikor a kihúzott személynek kedveskedünk: édességgel, ajándékokkal, levelekkel, segítünk neki, több figyelmet fordítunk rá.” (B. B.)

„Az első számháborúmat nagyon élveztem, főleg, amikor mi nyertünk, de leginkább az tetszett, amikor én is részt vehettem a küldetésben.” (D. T.)

„Emlékezetemben örökre megőrzöm ezt a csodálatos pár napot, amit itt tölthettem.” (Sz. V.)

„A reggeli és esti áhítat nagyon tetszett, mert sokat énekeltünk és sokat tanultunk.” (T. L.)

A gólyatábor a nagyok szemüvegén keresztül

Én egy 13 fős osztályból jöttem, ahol más választásunk nem lévén szinte mindig egymásra voltunk utalva.  Ez a magyarázata annak, hogy leginkább nem mint egy osztály, hanem leginkább, mint egy jó baráti társaság,éltük meg mindennapjainkat. Így igencsak féltem, hogy új iskolámban más lesz a helyzet, hisz egy 33-es létszámú társaság hajlamos lehet a klikkesedésre, ami pedig képes tönkretenni a közösséget, és az együttműködést. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor beléptem a leendő osztálytársaimmal zsúfolt terembe. Az arcok idegenek voltak, de ugyan azt az elveszettséget véltem felfedezni bennük, mint amit én is éreztem. Ebből bátorságot merítettem, s elhatároztam, olyannyira meg fogok ismerni mindenkit, amennyire ez alatt a 3 napos gólyatábor alatt csak lehet. Miután meghallgattuk osztályfőnökünk – Török Márta tanárnő – rövid bemutatkozását, és a szabályok ismertetését, buszra szálltunk, és meg sem álltunk a tahitótfalusi református üdülőig.

Amint megérkeztünk, két fős csoportokra oszlottunk, de csak azért, hogy így foglaljuk el  szobáinkat. A kipakolás és némi rendezkedés után, közös ismerkedési feladatokba kezdtünk, s így már nekem is volt némi halvány fogalmam új társaimról, még ha a nevüket 3 másodpercnél tovább, nem is bírtam megjegyezni. Lassan sötétedni kezdett, s megszólalt a vacsorára hívó harangszó. Az étkezés közben folyó vidám csacsogás alatt, azon töprengtem, milyen jó, hogy ebbe az osztályba kerültem, hisz máskülönben nem találkozhattam volna ezekkel a jókedvű, humoros emberekkel. Miután felálltunk az asztaltól, kaptunk egy kis szabadidőt, majd a kápolnába voltunk hivatalosak, az első közös áhítatra. Imádkozás után, a terem kiürült, és már csak a 9. nyekre vártak, jobbnál jobb csapatépítő játékok. Mikor vége lett a nevetésben gazdag mókázásnak, szabadjára engedtek minket, s mindenki mehetett még egy kicsit lötyögni az esti takarodó előtt. Mi azonban úgy gondoltuk, nem elég az együttlétből, és egy közös Activity játékkal zártuk a napot.

A következő napon a reggeli után, rögtön áhítatra mentünk, majd a délelőttöt külön csoportokban előadott színdarabpróbákkal töltöttük.  Igen vicces volt a készülődés, jókat nevettünk.  Délutánra egy dunabogdányi túrázás volt betervezve, ahova osztályfőnök-helyettesünk, Kis-Székely Zoltán tanár úr vezetésével mentünk. Bár a kirándulás nem erdei ösvényeken vezetett, mint eredetileg elképzeltem, hanem a főút melletti bicikli út hőt sugárzó betonján, mégis mind a társaság, mind a gyaloglás egyaránt üdítő volt. Farkaséhesen értünk vissza, amit rögtön visszaérkezésünk után csillapíthattuk egy kiadós vacsorával. A kora esti áhítat után, a begyakorolt, bolondos darabokkal folytattuk az napi programot. Az előadások oly mértékben viccesre sikerültek, hogy szinte már folyt a könnyem a nevetéstől. Természetesen a tábortűz sem maradhatott el, így a körtánc, és az önfeledt dalolás méltó befejezése volt a napnak.

Utolsó reggel már csak az emlék megörökítés volt a dolgunk, tehát összeálltunk, és megalkottuk, közös festményünket, mely jelen pillanatban is az osztálytermünk falát díszíti. Ebéd után buszra pattantunk, s így hamarosan vissza is érkeztünk oda, ahonnan három nappal ezelőtt, egy számomra idegen társaság részeként elindultam. A búcsúzkodás, és a buzgó ölelések hevében, arra gondoltam mekkorát tévedtem, mikor azt hittem, ez az osztály nem lesz képes összetartóan, és klikkesedés nélkül létrejönni, hisz ezek az emberek mind egy jó közösségben és egy összetartó társaságban reménykedtek, mikor úgy döntöttek, hogy ők a Szentendrei Református Gimnázium 9. nyelvi osztályához szeretnének tartozni.

Szondy  Dalma  9. nyelvi

[Show as slideshow]

1 2 ►

Iskolánkban nyitott kapuk rendezvényt tartunk 2011. október 1-én és 2011. november 12-én délelőtt 9 órától 11 óráig. Minden 4. és 8. osztályos érdeklődő diákot szeretettel várunk. Az iskola bemutatása mellett lehetőség nyílik a már itt lévő REFI-s diákokkal való találkozásra is.

Csengetnek. Persze ez még csak jelző, de azért most már be kell menni a terembe… hiszen óra lesz… megint…

Kinyitom a füzetem.

„Mit is vettünk a múlt órán? ÁÁÁÁ, hát persze… ezt…, de én úgysem felelhetek, stabilan állok, vagyis tulajdonképpen annyira mégse… de nem, én biztos nem felelek…”

Csengetnek. De ez most már az igazi, a nagy becsengő. Megdöbbentő.

Pár perc múlva megjön a Tanár. Az osztály lecsendesül, a hetes jelent, majd mindenki leül a helyére.

A Tanár pedig kinyitja a naplót:

—Úgy döntöttem szeretnék meghallgatni egy felelőt a legutóbbi óra anyagából…

„Tudtam, tudtam, hogy már megint lesz felelés…”

—…aki pedig nem más, mint…

És megáll a szívem. De nemcsak az enyém, mindenkié az osztályban.

„Tudtam , hogy tanulni kellett volna tegnap, de nem tehetek róla… de majd legközelebb tanulok, ezentúl mindig, óráról órára felkészülök, minta diák leszek, csak, ne, csak most ne feleljek. Még szabadságom sincsen… hiába itt a vég… most már semmi sem segíthet. Ó, ha csak egy időgépem lenne, ha csak az előző szünetbe vissza tudnék menni… vagy valami, bármi, akármi történne… ”

És csendben csodáért fohászkodom.

—…nem más, mint Herpai Anna.

S fellélegzem. Majd sajnálkozva rátekintek társam arcára, ami a félelemtől, holt fehérré változott.

Megnyugodva, egy szívből jövő „köszönöm”-öt rebegek az ég felé, és most már tulajdonképpen nem is bánom annyira hogy tegnap kevesebbet tanultam a szükségesnél.

Most már szép, és békés a világ.

Felelnek. Felelet alatt nem kell csinálni semmit. Pihenhet az ember, élvezheti a semmittevés édes zamatát.

Fáradt vagyok. Elnyújtózkodom a padon, és várok.

És valahogy, ki tudja hogyan, álom lopódzik szememre. S álmodom.

Álmodom, hogy kocsival zakatolunk keresztül Budapesten. Átrepülünk a Duna felett, és szállunk, és szállunk még egy darabig, majd óvatosan leérkezünk a földre. S hirtelen egy épületben találjunk magunkat. Kakaós csigát kapunk. Megnyugszom… ahol kakaós csigát adnak, az rossz hely nem lehet. De hirtelen a templomba indulnunk, a Kálvin térre. Menetelünk az utcákon keresztül, s én eközben hallom a zászlók susogását, és érzem bőrömön az anyagukat.

Beérünk a templomba. Életillat fogad minket.

S rengeteg az ember. Számtalan kíváncsi szempár szegezi nekem a kérdést: „Ki vagy?” S én némán felelek rájuk.

S elkezdődik az évnyitó. És beszélnek ifjak és vének, és mindenki, aki beszélhet. És énekelünk és imádkozunk.

És én belenyugszom a belenyugodhatatlanba. Egy újabb évnyitó, egy újabb tanév.

Áldott nyugalom támad a szívemben. Úgy érzem, minden rendben van, minden a legnagyobb rendben.

S mintha megráznának, hirtelen felriadok. Újra a tanteremben ülök.

—Menj a helyedre, ötöst kaptál, de máskor legyél pontosabb!

„Hah… tényleg, hiszen óra van, csak elaludtam…”

—Nyissátok ki a füzetet és írjátok fel címnek:……

„Egy újabb tanév, s én belenyugodtam…. csak azt mondjátok meg, mikor lesz már végre kicsöngő… végleg…?”

Bor. K. 10.a

(az utolsó napról…)

Hopp! Csobb

Hopp! Csobb

Hopp! S én is csobbanok. És úszom, és kapálózom, s levegőért kapkodok. Hiába, a cicák nem szeretik a vizet. Vagyis nem mindig. S most úszni kell, mindenféle lehetetlen pozícióban… J

Nem baj, ezután kapunk tízórait. Mint eddig minden nap. Ez az utolsó napja az osztálytábornak. Jó volt.

Na mindjárt átérek a túloldalra…. és… siker. Hah, végre egy picit megpihenhetek. Leveszem az úszószemüvegem, és látok… micsoda remek érzés. Nahát és kapok levegőt, idekint egész kellemes. Na kimászom. Pihenek. Jaj ne, megint itt az edző. És megint kezdi:

Hopp! és valaki csobban

Hopp! s most egy másvalaki

Hopp! s most meg nem csobban senki… mivelhogy nekem kéne… csak hát fáradt vagyok.

Kerek könyörgő kutya, azaz, hogy cica szemekkel nézek. De úgy látszik hatástalan, akkor hát:

Hopp! S csobbanok. S újra körülvesz a hideg víz. És megint úszom.

Igen. Jó volt. Tulajdonképpen nagyon sok mindent csináltunk. A egyértelműen a Bodor Majori program tetszett a legjobban… legalább is nekem. Olyan jó lovakat simogatni, versenyezni, és kötélpályán mászni. Mászni mindenképpen jobban szeretnék most, mint úszni. Főleg ez a gyors úszás…

Nah végre, megint átértem. Lassan mászom ki. Időt akarok nyerni. Mert amíg még valaki a medencében van, nem kezdődik el az új kör. Na de ezt sem lehet ám a végtelenségig húzni. Éééésss… kint vagyok. Hosszú és fáradtságos munkám eredménye ez, hogy most szárazföldet tudhatok a lábam alatt. De azt nem értem, nem lenne sokkal egyszerűbb eleve a parton maradni? Akkor nem kéne mindenféle fárasztó mozdulattal átküzdeni magam a túlsó partra. Na de mindegy… így fejlődik az ember.

Hopp! Csobb

Hopp! Csobb

Hopp! S megint én jövök. De most csak háton kell úszni. Legalább közben nézhetem a plafont, és végig kapok levegőt. Nagy előrelépés.

És elrugaszkodom, és ugrom. Csobb

Ismét itt. Hideg víz, most akár vihetnél egy darabon a hátadon, mint ahogy a ló tette egyik nap, ennek a sulinak udvarán. Aranyos paci volt. Azt hiszem aznap csináltuk a tűzzománcot és a papírmerítést. Azokat nagyon sokáig megfogom őrizni. Meg azt az alumínium lovacskát is, amit szintén mi készítettük. Az is szép emlék.

Najó, hogyha ennek vége soha többet az életben nem fogok úszni. Persze ez nem igaz… igazából nagyon szeretem a vizet. Na már csak pár rúgás és… újra a parton vagyok-

A többieket nézem, ők is fáradtak. Na de most jön az utolsó hossz. Ezt már bárhogy le lehet úszni.

Hopp! Csobb

Hopp! Csobb

Hopp! Szó nélkül csobbanok.

Most már úgy úszom mint a hal, nem számít már semmi. A tudat, hogy tízórait kapunk, felüdít. S ráadásul nemsokára megint elkezdünk társasozni. Tulajdonképpen ezek a játékdélutánok jobbak voltak mint az összes többi együtt. Még a Bodor majornál is jobb volt, pedig az aztán…

A legszebb emlék az ez lesz… amikor csak egymásra figyeltünk, és a játékra. Jó volt…

És megint kiértem. És elevenen kiugrom a partra.

Odahívok pár embert. Hogy egyszerre ugorjunk be a vízbe . Utolsó nap, utolsó csobbanás…

Egy-két-hááá és hopp! és csobb

Bor. K. 10.a

[Show as slideshow]

Iskolánk tanévzáró ünnepségének időpontja 2011. június 19. 17 óra.
Gyülekezés 16:30-kor az osztálytermekben, nyári egyenruhában.

Iskolánk második alkalommal kapcsolódott a Szeretethídhoz. A tavalyinál nagyobb létszámban és több helyszínen végeztek önkéntes munkát diákjaink és tanáraink.

Péntek délután az iskolában a százötven résztvevőnek tartott nyitó áhítat után a rendezvény színes pólóiban indultak csapataink a Vakok Óvodájába, a Skanzenbe, a Duna-partra és a Református Óvodába. A Skanzenben kerti munkákban segítettünk, a Postás strandon szemetet gyűjtöttünk, az óvodákban gyurmáztunk és játszottunk a kicsikkel.

Szombaton az Árvácska Állatmenhely önkénteseiként három csapatban dolgoztunk. Mivel éppen egy cica és kutya örökbe adási napot tartottak a REC területén, itt is segítettünk a rendezvény lebonyolításában. Sikerült az egyik önkéntes diáknak meggyőznie a szüleit arról, hogy kutya nélkül unalmas az élet, így még az örökbe fogadásból is kivettük a részünket.

Az állatmenhely területén az egyik csapat egy nagy fehér falfelületet vidított fel színes gyerekrajzokkal, a másik csoport pedig kutyát sétáltatott a közeli réten. Folyamatos segítségként a sétáltatás lenne az önkéntesek feladata, mert erre kevés ideje jut a néhány alkalmazottnak a sok kutya gondozása, etetése, ápolása mellett.

A hagyományos iskolai szervezésű önkéntes munkák mellett a Szeretethíd sikere is azt mutatja, hogy fontos feladata a gimnáziumnak egy olyan rendszer kiépítése, amelynek segítségével a diákok rendszeres önkéntes munkát végezhetnek, hogy megtapasztalhassák: jót tenni valóban jó és az önkéntesség egyre sűrűsödő hálója tartja össze a világot!

Végül lássuk a diákok élménybeszámolóit:

A falfestés egy élmény volt számomra, ugyanis ilyen nagyban nem festettem még figurákat. Párban kellett dolgoznunk, az én kedvenc állatom a boci, így a párommal ezt festettünk. Bár nem lett teljesen profi, de szerintem elég jó ahhoz, hogy vonzza a tekinteteket. A pókokét legalábbis igen, mert biztos, hogy kíváncsiak arra, hogy miért kellett elhagyniuk otthonaikat. Sokat küzdöttünk velük, de végül sikerült pók-mentesre „tisztítani” a falat. (TL 6. osztály)

Amikor odaértünk az oviba, nagyon örültek nekünk azok a gyerekek, akik már nem aludtak. És aki nem volt ébren, azt gyorsan felkeltették… Ők már nem nagyon örültek nekünk. Ki szereti, ha délutáni álmából 30 idegen éneke ébreszti? Furcsa volt megint ott lenni, ahol minden nagyon kicsi. Volt néhány ovis, aki szinte rajongott értünk, a Nagy Gimnazistákért. A legtöbben szívesen játszottak velünk a sorversenyeken, gyurmáztak a nagyokkal. De a legjobban a lufikért voltak oda. Mi pedig azon csodálkoztunk, hogy milyen nagy örömet okozhat egy apróság. (TA 10. osztály)

[Show as slideshow]

[Show as slideshow]

1 2 3 ►

Nemzeti Dal – Szabó Bence

A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- és lovagkeresztje, valamint a Magyar Köztársaság Arany, Ezüst és Bronz Érdemkeresztje állami kitüntetéseket adta át az Iparművészeti Múzeum Dísztermében.

Iskolánk nagyra becsült tanára Kun Péter is a kitüntetettek között volt, aki  a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta. Szívből gratulálunk tanár úrnak.