Első alkalmunkat 2018. október 2-án 18-19.30 tartjuk.

Mindennapi pénzügyek a Biblia tükrében

Hogyan tanítsuk gyermekünket a pénz helyes kezelésére?

Egy érdekes gondolat, mely egy keresztény szerző tollából született 100 éve: „Az átmeneti dolgok leghétköznapibb képviselőjének, a pénznek a legkevésbé hétköznapi, és örökké tartó következményei vannak. Ha nem is mindig vesszük észre, a pénz megolvasztja az embert – amikor megszerezzük, befektetjük, használjuk, adunk belőle, vagy elszámolunk vele.” Vajon van-e jelentősége annak, hogyan kezeljük pénzünket a mindennapokban? Szükséges-e a pénzkezelésre tanítani gyermekeinket és ha igen, akkor hogyan? Adhat-e a Biblia olyan elveket és gyakorlati példákat, melyek segíthetnek egy keresztyén ember számára a pénzügyek területén való eligazodásban? Ezekre és még nagyon sok egyéb kérdésre keressük együtt a választ a Szülők iskolája következő alkalmán.

Beszélgetésünket egy házaspár, Somogyi Melinda és dr. Szalai Zsolt fogja vezetni, akik a Szentendrei Református Gyülekezet tagjai, pénzügyi szakemberek és két egyetemista gyermek szülei.

Szeretettel hívunk és várunk mindenkit!

Harmathy Andrásné
iskolalelkész 

Szentendrei Református Gimnázium
Szentendre, Áprily tér 5.

Határtalanul! Kárpátaljai szolidaritási program keretében a 9.b osztály 2018.szeptember 4 és 8. között Kárpátaljára utazik a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteinek bővülése, a magyarországi és külhoni fiatalok közötti kapcsolatok kialakulásának elősegítése érdekében. A pályázatunk célja a kapcsolatépítésen túl a Kárpátalján nehéz helyzetben lévő magyar diákok, iskolák támogatása. Segítségnyújtó tevékenységünk a Nagyberegi Református Gimnázium infrastrukturális fejlesztésére irányul.
Vállalt feladataink között szerepel a gimnázium kilencedikes osztálytermének felszerelése multimédiás eszközökkel, valamint egy multifunkciós nyomtató telepítése. Így szeretnénk hozzájárulni az oktatás minőségének javulásához és a tanárok munkájának támogatásához.

A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által biztosított 1919885 Ft keretösszeggel válik valóra.

Adománygyűjtés

Júniusban a gimnázium adománygyűjtést hirdetett a kárpátaljai magyar diákok megsegítésére. Istennek hála, a Szentendrei Református Gyülekezet és a Gimnázium, valamint a 9.b osztály közösségének összefogása segítségével 600 000 Ft támogatás gyűjt össze a Nagyberegi Református Líceum kilencedik évfolyam osztálytermének multimédiás eszközökkel történő felszerelésére. Gálfi Dezső partnerkapcsolatért felelős tanár úrral egyeztetve modern számítástechnikai és digitális eszközöket vásárolnak az összegyűjtött adományokból. A gimnázium 9.b osztálya szeptember 4-én kedden utazik Kárpátaljára, hogy az összegyűlt pénzadományt átadja a Líceum részére. Adományaikat hálás szívvel köszönjük a beregi diákok nevében. „Aki a jót cselekszi, az Istentől van” (3 Jn 1,11)

Határtalanul! Előkészítő szakasz

HAT-18-03-0044 – HATÁRTALANUL! Előkészítő órák – 2018.szeptember 03.

Határtalanul! Tanulmányi kirándulás

HAT-18-03-0044 – Új utakon a Kárpátok ölelésében – Tanulmányi kirándulás – 2018.szeptember 04-08.

Útinaplók

Határtalanul! Értékelő szakasz

HAT-18-03-0044– Határtalanul! bemutató óra – 2018.szeptember 27.

2018. május 9. és május 13. között a Határtalanul! pályázat Vajdasági kirándulás című projektjének keretében a Szentendrei Református Gimnázium 7. b osztályának huszonegy diákja két kísérőtanárral Szerbiába, a Vajdaság Autonóm Tartományba utazott. A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által biztosított 1 260 000 Ft segítségével vált valóra. Az ötnapos kirándulás során a diákok megismerkedhettek a Vajdasággal, azon belül is leginkább Bácskával, de a Bánság területén fekvő Araccsal és a történelmi múltjáról híres Nándorfehérvárral (Belgráddal) is.

Határtalanul! – Előkészítő szakasz

Határtalanul! – Tanulmányi kirándulás

Határtalanul! – Értékelő szakasz

A vajdasági kirándulás lezáró szakaszában, a hazaérkezést követő héten, az értékelő órákon a diákok három fős csoportokba rendeződve szedegették össze az előkészítő órákon és a tanulmányi kirándulás alatt készített jegyzetekből, fényképekből, illetve az ott hallottakból és látottakból mindazt a tudást, amit aztán az iskola könyvtárából és két diákunk vajdasági származású szüleitől kapott könyvek (Legeza László–Szacsvay Péter, Bácska és Bánság, Officina Nova, 1992. és Dr. Zsoldos Ferenc-Thomka Orsolya-Pastyik Endre, Barangoló, Logos, Bp., 2004.) segítségével kiegészítve útinapló formájába öntöttek. A kirándulással kapcsolatos élményeiket, az ott látottakról megszerzett és rendszerezett ismereteiket aztán a következő hetekben összeállított ppt-k segítségével adták elő, előbb a magyarórákon (az előadás technikáját gyakorolva) az osztálytársaiknak, majd végül a 2018. június 12-én megtartott utolsó értékelő órán. Ezen a záró alkalmon az osztályfőnök bevezető, a pályázat kereteit, lehetőségét bemutató szavai mellett a jelenlegei hatodikosoknak, azok osztályfőnökeiknek és hittantanárainak beszélhettek a diákok mindarról, amit a vajdasági kirándulás alatt és után fontosnak vagy szépnek tartottak, amivel megismerkedtek.

Reformátusok lapja 2018. június 10.

2018. május 9-én reggel indultunk Szentendréről Délvidékre, a Vajdaságba. A zökkenőmentes út és a határátlépés után Kanyó Ervin grafikus, Dr. Bodrogvári Ferenc-díjas képzőművész, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium rajztanára kalauzolásával megtekintettünk Szabadka nevezetességeit: a Raichle-palotát (Magyarország Főkonzulátusának épületét), a sétálóutcát és a Népszínházat, a szecessziós Városházát és annak tornyából a kilátást, a Zsolnay borítású zöld és kék szökőkutat, a Jakab és Komor téri zsinagógát, végül a Ferencesek templomát és kolostorát. Városnéző utunk során hallhattunk Szabadka neves szülötteiről, Kosztolányi Dezsőről és Csáth Gézáról, de a terület egykori birtokosairól, a Hunyadiakról is.

A szálláson, a kishegyesi Kátai Vendégházban eltöltött éjszaka után másnap látogattuk meg a csantavéri Hunyadi János Általános Iskolát. Ott az igazgatónő, Kecsenovics Szabó Dóra és az iskolapszichológus, Rizsányi Tünde fogadott bennünket, akiknek megérkezésünkkor átadtuk az iskolai könyvtárnak szánt gyermek- és ifjúsági regényeket. Ezt követően meghallgattuk a Hunyadi János Udvari Zenekar játékát, megnéztük az iskola épületeit és a tanítási órák egy részét, majd a 7.c osztállyal közösen műveltségi vetélkedőn és iskolai sportversenyen vettünk részt. A csantavéri Páduai Szent Antal Bazilikát a helyi katolikus közösség egyik tagja mutatta meg/ be a két hetedik osztálynak. A csütörtöki estébe még belefért a Kátai tanya meglátogatása is: a diákok lovagoltak, csacsit nyergeltek, lovas kocsival körbejárták a vidéket.

Péntek reggel a csantavéri gyerekekkel együtt Óbecsére utaztunk, ahol a Than testvérek szülőházában kialakított interaktív játszóházban ismerkedtünk a fizikával, valamint Pivnicki Kúti Kornélia vegyész előadását hallgattuk meg a régi gyógyszertári eszközökről.  Délután Aracs romtemplomához buszoztunk ki, este pedig Kishegyesen kürtőskalácsot sütöttünk magunknak a Kátai Pékmúzeumban. Szombaton Belgrádban az ostromló törökök útvonalát követve bejártuk az egész Kalemegdant, de valódi izgalmakat a Nikola Tesla Múzeum tartogatott. A Belgrádhoz tartozó (egyébként Szentendrére kísértetiesen emlékeztető) Zimonyban a Hunyadi emléktornyot csodálhattuk meg. Vasárnap a szabadkai református templomban szuplikáltunk, majd a palicsi Állatkertben és a tó mentén tettünk sétát.

1 2 ►

Minthogy a tanévkezdésre, szeptember első hetére tervezett vajdasági kirándulásunkat – a minisztérium engedélyével – a 2018. május 9-e és május 13-ai közötti időszakra helyeztük át, így az előkészítő órák időpontja is módosult. Eredetileg az első két tanítási napon, annak minden órájában lettek volna az előkészítő órák, így viszont a kirándulást követő teljes héten, de elszórtan voltak.

A diákok magyar-, latin-, földrajz-, történelem- és hittanórákon ismerkedtek meg a Magyarország határain túl élő szerbiai magyarság létszámával, jelenével és történelmével, az államhatáron kívüli elhelyezkedés okaival, a Szerbiában élő összlakosság etnikai összetételével, a Vajdaság (azon belül is leginkább Bácska) földrajzával, és kaptak ismertetőt a tanulmányi kirándulás programjairól, illetve a toleráns és kooperatív viselkedés alapszabályairól.

Az előkészületek közben részleteket néztek meg Litauszki János, Balázs Béla-díjas rendező Határúton című vajdasági dokumentumfilmjéből, illetve a Magyar Televízió délvidéki magyar reformátusokról készített filmjéből, a Református egységből. Ez utóbbiról egy összevont hittanórán a katolikus hittant oktató Kivés Zoltán diakónussal beszélgettek, aki a Vajdaságban végzett katolikus karitatív tevékenységek ismertetésével egészítette ki a látottakat, hallottakat. Ezen kívül az egész tanévet átívelően készültek a táncórákon arra, hogy az év végi Mire jutottunk? rendezvényen bácskai ugróst mutassanak be.

A Szentendrei Református Gimnázium
meghirdeti a

 XV. ÁPRILY LAJOS versenyt

 Helyszíne: a Szentendrei Református Gimnázium épülete

Időpontja: a Föld Napja alkalmából: 2017. április 7., péntek.

 A verseny szervezője a Szentendrei Református Gimnázium KŐVIRÁG 6 Természetvédelmi Szakköre.

 Jelentkezési határidő: március 24.

A jelentkezőktől kérjük iskolájuk pecsétes igazolását, melyen szerepeljen:

• a versenyzők neve és osztálya/kora,
• a felkészítő tanár neve,
• a versenyre benevezett művek címe.

Vers és prózamondó valamint népdaléneklés versenyünk kétfordulós. E két versenyre minden iskola versenyenként és korcsoportonként egy-egy diákot nevezhet.

1. Vers és prózamondó verseny:

A 2017-es esztendőben a versenyre benevezett egyik mű török alkotóé kell legyen. A másik szöveg Áprily Lajos műve. Mindkét anyag a természetről kell szóljon.

2. Népdal verseny:

A két népdal egyike török népdal kell legyen, a másik népdal magyar. Mindkettő a természetről kell szóljon.

3. Képzőművészeti vetélkedő:

Áprily Lajos szöveg illusztrációja vagy az élő vagy élettelen természethez kapcsolódó képzőművészeti alkotás Versenyzőnként és kategóriánként egy művet várunk.

4. Természetfotó vetélkedő:

Csak digitális anyagot fogadunk. Versenyzőnként legtöbb három művet értékelünk. A képeken ne legyen rajta a dátumbélyegző.

5. Szépirodalmi alkotó vetélkedő:

A versenyművek a természetről kell szóljanak. Mennyiségi korlátok: három vers és/vagy egy prózai mű. Terjedelmi korlátok: 10 flekk, azaz 16 800 leütés.

                                                                         Kiss Székely Zoltán
A KŐVIRÁG 6 TVSzK nevében

Kiss Székely Zoltán, biológus, szakkörvezető (kiss.szekely@t-online.hu)

Október 3-án hétfőn csoportmunka keretében megnéztük egymás fotóit, videóit, válogattunk közöttük. Ezután a csoportok egymásnak bemutatták ezt a válogatást és meghatároztuk mely képek alkossák kinyomtatva a témanapi kiállítást, ill. melyek legyenek a digitális információs táblán kivetítve. A témanapi keresztrejtvényhez gyűjtöttünk kérdéseket, megbeszéltük kik lesznek a 6-osok számára tartandó bemutató órán az előadók.

A második értékelő órán, október 7-én írásban is értékeltünk: kirándulásról és az előkészítő napokról írtunk fogalmazást. Elégedettségi kérdőívet töltöttünk ki, és egy rövid tesztsort a kirándulásról. Kijavítottuk a témanapi rejtvényeket.

Bemutató óra

Október 10-én a 4. órában a 7.a és a 6.b osztály osztályfőnökével és a kiránduláson részt vett tanárokkal közösen vett részt a Kápolnában a Határtalanul! pályázat bemutató óráján. Az óra 3 részből állt.

Az első részben Papp Dorka, a 7. a osztály diákpresbitere mutatta be az erre az alkalomra az útról, a személyes élményeiből összeállított fényképes prezentációját. A 2. részben a 7.a osztály osztályfőnöke szólt a jelenlévőkhöz kiegészítve  a kezdetektől, a pályázat megírásától a mostani lezárásig az eseményeket. Jó tanácsokat adva, buzdítva arra, hogy bár sok a munka vele, de megéri. A 3. részben a diákok kérdezhettek, amire az osztály többi tagja és a kiránduláson részt vevő kísérő tanárok válaszoltak.

Jó érzés volt nyitott diákoknak és tanároknak előadni, akik szívesen belevágnak a pályázat írásába. Már az úti cél is megvan: ők a vajdasági magyarokat szeretnék jövőre meglátogatni. Úgy legyen. Bízunk abban, hogy nekik is sikerül ezen a pályázaton nyerni, és hasonlóképpen szép élményekkel, lélekben feltöltekezve mesélni egy év múlva erről a következő évfolyamnak.

A szentendrei református gimnáziumban úgy gyakoroljuk pedagógusi hivatásunkat, hogy növendékeink szociális érzékenységű, demokratikusan gondolkodó és cselekvő, az életet féltő, szeretettel óvó, a környezetünkre vigyázó, az ember életében jelentkező, nehézségekkel járó küzdelmet is vállaló, tevékeny, kreatív, becsületes, keresztyén felnőtté váljanak. Az utazásunk fő eleme ezért is volt a szolgálat köré felépítve, az adakozásra alapozva, amivel embertársaink, keresztény magyar testvéreink felé fordulunk. Mert jobb adni, mint kapni.

Az előkészítő foglalkozásokkal elértük célunkat: megismertettük a gyerekeket a horvát-magyar közös múlttal, nyelvi, népzenei, népi kultúrában lévő azonosságunkkal, hazafias nemzeti érzést, öntudatot, mint kulcskompetenciát fejlesztve. Közös vallási hovatartozásunk, a keresztény európai értékek megerősítése is nagy hangsúlyt kapott. A környezetvédelem, környezettudatosság terén is hatottunk gyermekeinkre, hisz „elméletben” megismertettük őket az UNESCO által is védett Kopácsi réttel, amit az utunk utolsó napján látogattunk meg. Ezt változatos módszerekkel értük el (előadások, csoportmunka, páros munka, manuális tevékenységek), ami élményszerűségével hozzájárult a gyerekek személyiségfejlődéséhez.

A templomi és iskolai szolgálatokkal, horvátországi magyar gyerekekkel való kapcsolatok kiépítésével olyan élményekben lehetett része az utazóknak, aminek nem tankönyv, hanem életszaga van.

A tanulmányutunk témája: szolgálat és kapcsolatteremtés; szentendrei református gimnazisták horvátországi útja. A horvátországi magyarság szétszóratásban él. Létszámuk a trianoni békeszerződést követő majd 100 év alatt 52 ezerről 14 ezer főre csökkent. Nagy károkat okozott a horvátországi magyar kisebbség életében az 1991-től 1995-ig tartó délszláv háború. A szerb szabadcsapatok megtámadták a Kelet-Szlavóniai és Drávaszögi horvát és magyar falvakat, ahonnan a háború elől sokan Magyarországra menekültek. Kórógy is áldozatul esett a háborúnak, a falut az utolsó lakók 1991. szeptember 29-én hagyták el, miután a támadók telibe találták a község református templomát. Azóta már sokan visszatértek, újjáépítették házaikat, de még látni még elhagyatott, lerombolt házakat. k a lakóházakat. A magyar állam támogatásával helyreállították a templomot, és 2001 óta minden év szeptember 29-én koszorúzással, gyertyagyújtással emlékeznek a szomorú eseményre. Ezen a kettős évfordulón (25, 15 év) vettünk részt utunk első napján, Magyarországot képviselve.

View Slideshow

1 2 ►

A kis falvakba, amelyeket mi is meglátogattunk sajnos nem tért vissza mindenki, így lecsökkent a lakosság, az iskolások száma, és a gyülekezetek lélekszáma is. Utunk során kapcsolatot teremtettünk Kórógy, Laskó, Sepse, Bellye, Rétfalu és Haraszti református lelkészeivel, gyülekezeteivel, valamint Dukay Zoltán eszéki ferences szerzetessel. Látogatást tettünk a kórógyi, laskói és eszéki magyar iskolákba, akikkel tartalmas programokon vettünk részt. A diákokkal való kapcsolatfelvétel, barátságok kialakítása, az empátiára nevelés része is. Számukra még itthon adományokat gyűjtöttünk, amivel azt a kifejezett célunkat valósítottuk meg, amiben református gimnazistaként már járatosak vagyunk: adni annak, aki rászorul.

Szeptember hónapban készültünk a szolgálatok műsorára: Kórógy, Laskó, Bellye, Rétfalu református templomába rövid verses, énekes, hangszeres műsorral, míg Harasztiban a vasárnapi Istentiszteleten vettünk részt és adtunk igei és zenei szolgálatot. Zenei világnapi koncertre készültünk, amit szeptember 30-án a laskói iskolában Kettős Zsuzsanna helyi tanárnő tanítványaival közösen tartottunk. Az önkifejezés remek lehetősége volt ez, ami a gyerekek előadókészségét, „talpraesettségét” fejleszti. Az elvégzett munka után a megérdemelt siker taps formájában való megjelenése erősíti az énképet, az önértékelés, a reflexiók a teljes személyiség fejlődősére hatnak.

Programjainkat az iskolai tananyaghoz is kapcsoltuk: a templomok megtekintése, az ott való szolgálat köthető a hittan, vizuális kultúra, ének-zene, irodalom tantárgyakhoz, a Néprajzi múzeum, tájház a hon és népismeret, földrajz tantárgyhoz, a Kopácsi rét megismerése a biológia, földrajz tantárgyakhoz. Az idegenvezetésre felkészülés és a lezáró szakaszban a 6. évfolyamosok számára tartott bemutató tartása informatikai tudást követelt.

A kiránduláson részt vevő diákok többsége először járt Horvátországban, aki volt, csak a tengerparton járt, nem állt meg egy templom hűsében, nem figyelt meg egy új templomkupolát vagy a nagy reformátor Sztárai Mihály emléktábláját. Lelki értelemben is feltöltekeztünk: a szórványban lévő magyarság megtartó ereje rejtőzik a vallásban, a gyülekezethez tartozásban, amiben elsősorban a helyi Református egyháznak és annak lelkészeinek van nagy szerepe. Látva kisebbségben való életüket az megbecsülendő és példaértékű.

Az intézmények nevelési-oktatási tevékenységében való azonossággal való találkozás is rámutat arra, hogy közös tevékenységünk a ránk bízott diákokat olyan módon tanítani, nevelni, amiből nem hiányozhatnak a keresztény értékek, a magyarság hagyományainak ápolása akkor sem, ha Európa közepén nem azonos államban élünk.

Útinapló

A 7.a osztály a Határtalanul! pályázat során horvátországi magyar lakta településeket, magyar református gyülekezeteket és iskolákat látogatott meg. Pályázatunk címe: Szolgálat és kapcsolatteremtés, ami utal az egyházi szolgálatokra és az iskolákkal való kapcsolatfelvételre.
Ezért az előkészítő foglalkozásokat szeptember 1-én tartottunk 6 tanítási órában.
Az első órában történt a program részletes ismertetése, az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók megbeszélése. Majd a másnapi múzeumlátogatásra való ráhangolódás jegyében próbáltuk kitalálni, hogy melyik lehet az a tíz magyar szó, amelyek köré szerveződött a „Mi magyarok” című kiállítás. Rövid gondolkodási idő után a gyerekek az általuk gondolt szavakat felírták egy nagy papírra, majd az internet segítségével közösen ellenőriztük, hogy mennyit sikerült eltalálni ezek közül.
A második órában az egyik vendégünk, Németh Szilvia, aki a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, tartott egy előadást a Kopácsi rét élővilágáról, látnivalóiról.
A harmadik órában a horvát magyar kapcsolatokat tekintettük át egy történelmi előadás keretében. Különös tekintettel azokra az eseményekre, melyekről az út során is készültünk megemlékezni, így Kórógy elpusztításáról, Sztárai Mihály gyülekezet-alapító tevékenységéről.
A negyedik órában a gimnázium egy volt diákja, Dulai Dóra adott ízelítőt a Drávaszög népdalkincséből, zenei világából. Ezt a foglalkozást daltanulással, közös énekléssel zártuk.
Az ötödik órában a népművészetek témakörénél maradva a Harasztiban és Vörösmarton található tájházak gyűjteményéből tekintettünk meg néhány képet. Egy játékos feladat keretében, melynek során a népi élet tárgyait ábrázoló képeket kellett összerakni, felelevenítettük a hon- és népismeret órákon tanultakat is.
A hatodik órában Hidvégi Eszter tanárnő vezetésével útvonaltervező program segítségével járták be a gyerekek virtuálisan a tervezett útvonalat, kiszámították az út hosszát. Kiegészítésképpen megkeresték a helyi látnivalókat, nevezetességeket.
Szeptember 2-án, pénteken Fakultatívan vállalt előkészítő tevékenységként a Magyarok Házában tekintettük meg a „Mi magyarok” kiállítást. Ennek során a gyerekek érdeklődéssel és élvezettel próbálták ki az ott kínálkozó interaktív eszközöket, játéklehetőségeket. Programunkat egy a budai Várban tett sétával zártuk.

Bérczesné Sidó Andrea

Diák véleménye: „Az előkészítő órákon nagyon jól éreztem magam. Máskor is szeretnék ilyeneket.”

View Slideshow

2016. szeptember 29 és október 2 között a Határtalanul! pályázat keretében Szolgálat és kapcsolatteremtés címén a Szentendrei Református Gimnázium 7. a osztálya 32 tanulóval és 4 kísérőtanárral Horvátországba utazott. A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által biztosított 758 000 Ft segítségével vált valóra. Programunk célja a templomok megtekintésén túl énekkel, verssel szolgálni a gyülekezetekben, lelkileg feltöltekezni. Szolgáltunk a kórógyi, laskói, bellyei, rétfalui templomokban. Laskón megkoszorúztuk Sztárai Mihály emléktábláját. Harasztiban a vasárnapi Istentiszteleten énekkel, verssel dicsértük az Urat.

A délszláv háborúban 25 éve, 1991. szeptember 29-én rombolták le a kórógyi templomot, amit 15 éve magyar állami támogatással építettek újjá. E kettős évforduló kapcsán rendezett megemlékezésen mi is koszorúztunk.

Horvátországi magyar iskolákkal vettünk fel kapcsolatot (Kórógy, Eszék, Laskó) az ott lévő diáksággal, diákságért kulturális szolgálatot is végeztünk: Laskón egy közös zenei világnapi koncertet adtunk.

HATÁRTALANUL! Előkészítő szakasz

HATÁRTALANUL! Tanulmányi kirándulás

HATÁRTALANUL! Értékelő szakasz

A mai napon, rendhagyó módon, a Nemzeti összetartozás Határtalanul! témanappal egybekötve tisztelegtünk az aradi vértanúk emléke előtt iskolánkban. Az osztályonkénti megemlékezés mellett a fő hangsúlyt az anyaországi és a határon túli magyarság összetartozása, a magyar identitástudat erősítése kapta.

A hetedik évfolyam diákjai nagy lelkesedéssel készültek erre a napra:

• Kiállítást állítottak össze a projekt eseményeiről készült képeikből, beszámolóikból, valamint keresztrejtvényeket szerkesztettek az Erdélyről, Horvátországról gyűjtött ismereteikből, amelyeket az iskola tanulói fejtettek meg a nap során.
• Emellett a bejáratnál általuk épített határátkelő jelezte a nap különlegességét, s utalt a nap témájára.
• A két osztály Határtalanul! pályázatának összefoglaló bemutatója többször került levetítésre az intézmény aulájában lévő digitális hirdetőtáblán.
• A 4. óra utáni nagyszünetben az egész iskolát megmozgató udvari flashmobot szerveztünk. Közösen énekeltük el az Összetartozás c. dal, majd kézfogással alakítottunk ki a nemzeti összetartozást szimbolizáló barátságláncot az iskola díszudvarán, amibe a német cserediákok is bekapcsolódtak.
• Az osztályok tanórákon kis műsort adva tisztelegtek az aradi vértanúk emléke előtt, elhelyezték a megemlékezés tablóit az emlékfalon, valamint mécsest gyújtottak.

A tantestület sokszínűségét és a témanap által nyújtott lehetőségeket élménypedagógiai módszerekkel ötvözve humán, reál, természettudományos, művészeti, sport és idegen nyelvi tanórákon valósítottuk meg a nemzeti összetartozás üzenetét. Mint például:

• Hittan órák témái: a Magyar reformátusok világszerte – Magyar Református Egyház – világtérképének elkészítése jelölve rajta a tagegyházakkal együtt, valamint Összetartozás csapatverseny és Egymásra utaltság – gúla építése zajlott
• Latin örökség és a kisgimnáziumi magyar órákon Szent László legendáinak feldolgozása, majd dramatizálása, valamint Pannónia kapcsán Dacia-ról információk gyűjtése történt
• Magyar irodalom órán Vörösmarty Mihály hazafias költészete nemzetfogalom, történelemszemlélet, jövőkép, a magyarság sorsa jelent meg
• Földrajz órák témája: a kisebbségek élete, mindennapjai voltak
• Természetismeret órán ételkóstolással egybekötött Gasztronómiai kalandozások a határon túlról címmel nemzeti ételek bemutatása valósult meg
• Hon és népismeret órákon összetartozás határon innen és túl címmel feladatok megoldása zajlott
• Rajz és vizuális kultúra órák témái: a határon túli jellegzetes épületek, népviseleti motívumok rajzolása; népművészet, valamint a hagyományok ápolása került előtérbe
• Ének órákon a magyar lakta területekről származó népdalok tanulása; közös magyar református énekek éneklése erdélyi, horvátországi és magyar szövegkönyvekből, Örökségünk c. dal megtanulása következett
• Testnevelés órákon a diákok akadálypályákon mérhették össze gyorsaságukat
• Néptánc órákon a gyermekek főként erdélyi táncokat táncoltak, népviseletbe öltöztek
• Matematika órákon százalékszámítás témakörben feladatokat oldottak meg a történelmi és a mai Magyarország területi és népesség adataival, valamint híres magyar matematikusokkal (kiemelten Bolyai Farkas és Bolyai János) foglalkoztak, páros munkában IKT eszközökkel
• A történelem, matematika, idegen nyelvi, osztályfőnöki, valamint informatika órákon Magyarország és a Trianoni békeszerződés körülményeit és következményeit tantárgy-specifikusan dolgozták fel, s tették szemléletessé
• Német órákon a résztvevők a kettészakadt Németország és Trianoni események között húztak párhuzamot; valamint a német egység és Trianon kapcsolatát vizsgálták, Diaspora címmel információkat gyűjtöttek a Kárpát-medence magyarságáról, valamint bemutatókat tartottak a csoport számára
• Angol órákon a gyermekek az erdélyi és a horvátországi magyarságról, testvériskolai kapcsolatokról, a Diaspora területein élő magyarokról beszélgettek; emellett Jerome Klapka 3 men in a boat c. regényét dolgozták fel, s körbejárták a magyar vonatkozásokat is.
• Francia órákon Yerres és Rákóczi kötődése címmel quiz, bemutatkozás és feladatmegoldás játszódott le párbeszédes formában
• Fizika órán a magyar tudósok és az autózás történelme került előtérbe, továbbá az iskola udvarán lévő pónyik-almafánál Bolyaira emlékeztek meg a fa történetének felolvasásával
• Tanulásmódszertanon székely feladatlap megoldására került sor szövegalkotással fűszerezve, majd a gyermekek népi játékokat játszottak

Úgy vélem ezzel a színes, mozgalmas és emelkedett hangulatú nappal a tanári kar erősítette a tanulók magyarságtudatát, elmélyítette a nemzeti összetartozás érzését, hagyományok ápolását, nemzeti kultúra tiszteletét.

View Slideshow

1 2 ►

A kirándulásunk lezáró szakaszában, a hazaérkezést követő héten értékelő órákon újból átéltük nemcsak az utazásunk, hanem az előkészítő órák, foglalkozások és múzeumlátogatás pillanatait is. Felelevenítettük az eseményeket, meghallgattuk egymás beszámolóit, Legkedvesebb élményem címmel személyes tapasztalatait, történeteit, az utazás mozzanatait, megnéztük az általunk készült képeket, videó felvételeket.  A képanyagból prezentációt készítettünk, mely az iskola aulájában lévő digitális információs táblán is bemutatásra került. Osztályfőnökünk s tanáraink is értékelték a projekt megvalósulását, tapasztalataikat megosztották velünk. Természetesen vicces történetekből sem volt hiány. Legvégül egy projektzáró értékelő teszt kitöltésével zártuk a délutánt.

View Slideshow

HAT-16-01-0747 – Határtalanul! bemutató előadás – 2016.szeptember 19.

View Slideshow

A pályázat eredményeit, mozzanatait összefoglalva tanárainkkal együtt bemutató előadást tartottunk a jelenlegi hatodikosoknak, hogy élményeinket átadva kedvet ébresszünk bennük a jövő tanévben egy hasonló program megvalósítására. Az érdeklődő diákok kérdéseket tettek fel, míg mi, mint idegenvezetők tájékoztattuk őket. A kezdeti izgalom hamar elmúlt, mivel a lelkesedés, az élmények felelevenítése átlendített minket a sok figyelő szempár okozta feszültségen.

„Egyebütt csak mese tündérország, gyermekek számára gondolták ki és népesítik be az ő ízlésük szerint, nálunk színvalóság. Én magam is jártam benne. Székelyországnak nevezzük. Ami szépet, ragyogót el tudunk képzelni, azt mind oda helyezzük. Azért van bebútorozva csodálatos dolgokkal. A férfiak óriások, egy-egy hős mindenik, az asszonyaik regékbe való szépségek. Aranyhajuk egész bokáig ér le, még talán csillag is van a homlokukon. Rózsaszín sugarakkal önti be a lealkonyodó nap az ódon várakat, melyek alatt átöltöztetett királyfiak mennek, mendegélnek. Az Olt vizében nimfák fürdenek, éjjelente az erdőségekből izgató zúgás kél. Mintha az elmúlt századok diskurálnának ki onnan az emberekkel.” ¬Mikszáth Kálmán: A mi külön tündérországunk

View Slideshow

1 2 ►

Az emberi értékek megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb teendőnk a személyiség fejlesztése, ezért vallom, hogy ez a fejlesztés csak úgy lehet sikeres, ha maradandó élményt nyújt. Ez tarthatja ébren azt a belső motivációt a gyermekben, amely erősíti és fenntartja kitartását.

Az előkészítő órák és a kirándulásunk alapvető célja volt, hogy lehetővé tegye az magyarság kulturális értékeinek megismerését a történelmi és társadalmi összefüggésekkel egyaránt. A hazai és határon túli kulturális értékkel kapcsolatos ismeretek játékos és élményszerű bővítésével hozzájárulni a tanulók személyiségének fejlődéséhez, segíteni a kritikai gondolkodás kialakulását, a kommunikációhoz tartozó tevékenységek hatékony alkalmazását, a nemzeti érzés és az európai tudat erősítését, valamint a kulcskompetenciák komplex fejlesztését.

A program hazánk, valamint Erdély kulturális örökségeinek megőrzését, a hagyományok ápolását, valamint a keresztény értékeket tartotta szem előtt. A kidolgozott program élményközpontúsága elősegítette a tanulók hazafias, a társas és szociális kompetenciáik erősítését.

A tanulmányi projekt témája megismerkedni a történelmi Magyarország, kiemelten az elcsatolt erdélyi országrész -Bihar és Kolozs megye- természeti szépségeivel, kincseivel, kulturális értékeivel, a történelmünkhöz kapcsolódó eseményekkel, az ott élő magyarság mindennapi életével, valamint azonos korú és keresztény szellemiségű kapcsolatok, barátságok kialakítása, közösségépítés, az ifjúság szemléletének, tudatosságának, hazaszeretetének formálása, hozzáadott pedagógiai értékkel történő fejlesztése.

A közvetlen megismerés és élményszerű programok során célom volt, hogy bővüljön a részt vevő tanuló határon túli magyarsággal kapcsolatos ismerete, erősödjön az Európához tartozás tudata, valamint az intézmény nevelési-oktatási tevékenységével, szellemiségével egyetemes értelemben késztetni őt a határon túli magyarok hagyományainak, kultúrájának, szokásainak, életmódjának feltérképezésére, megbecsülésére. Emellett a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 7. évfolyamos diákjaival megismerkedve egy közösséggé formálásuk, közös magyar és református örökségünk mélyebb megismerése, tapasztalatcsere elősegítése a fiatalokat megérintő tevékenységek megvalósításával.

A négy nap programelemei folyamán utazásunk első állomása Nagyvárad volt, majd Bánffyhunyad érintésével Torda, Torockó és környéke, továbbá Kolozsvár, Nagyszalonta természeti, kulturális értékeinek feltérképezése szerepelt.

Útinapló

Az előkészületek

„Az osztályfőnökünk már májusban mesélt nekünk a Határtalanul! pályázatról. Nagyon örültünk, hogy szeptemberben Erdélybe utazhatunk.
A csütörtöki (első) napon az utazást megelőző előkészítő órákat szerveztek nekünk tanáraink. Eszter tanárnő bemutatta a célállomást és a 4 nap eseménydús programját. A következő órán egy alkalmazás és az internet segítségével, csoportokban bejártuk az útvonalat, amin haladtunk, útvonaltervet készítettünk, majd megnéztük a meglátogatni kívánt városok nevezetességeit. Ezután megismerkedtünk Erdély történelmével és földrajzával. A 4.órán Arany János és Ady Endre munkásságát dolgoztuk fel csoportokban. Majd népdalokat, ifjúsági énekeket tanultunk és egy kis tánccal is megfűszereztük a napot. A nap lezárásaként csoportosan oldottunk meg egy rejtvényfeladatot. Nem hiába volt ez a felkészülés, hiszen tapasztalatainkat felhasználtuk az utunk során.”

„A második előkészítő napunk tartalmát szeretnénk bemutatni. – 2016.szeptember 02.

A napot kézműveskedéssel indítottuk. Az első órán ajándékot készítettünk a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 7. osztályának és tanárainak. Csoportokban dolgoztunk, voltak, aki kavicsot, s voltak, aki vászon zsákokra pályázati logót festettek. Ezt követően párban vagy csoportban dolgozva információkat gyűjtöttünk a kiránduláson érintett nevezetességek, természeti kincsek, híres emberek bemutatására, valamint elkészült az iskolánkat és az osztályt bemutató PPT-t is. Ezután Márta tanárnő beszélt egy kicsit erdélyi élményeiről és az ott élő emberekről. Kitöltöttünk 2 kérdőívet is. Az első a történetéről és az ott élő híres emberekről szólt. A második nagyon érdekes volt, mivel azt próbáltuk kitalálni, hogy a magyar szavakat hogyan mondják Erdélyben.

A nap második részében ellátogattunk a Magyarság Házába, ami a Budai várban található. Ott a ,,Mi, magyarok” című kiállítást tekintettük meg. A tíz legszebb magyar szó segítségével felidézhettük azt, hogy mit jelent magyarnak lenni, és megtudhattunk, hogy mit adott a magyarság a világnak. A tíz legszebb szó, ami körbe vezetett minket a látnivalókon: anya, gyöngy, szűz, ősz, kard, vér, csók, sír, láng és a szív. Minden szó egy-egy szoba neve is volt, ahol nagyon sok érdekes dolgot láthattunk. Ez a nap nagyon tetszett nekünk.”

View Slideshow

A 2016. szeptember 3 és 6 között a Határtalanul! program Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek című pályázatának keretében iskolánk 34 7.b-s tanulója négy kísérőtanárral Romániába utazott a „Határtalan barátság – határtalan barangolás Erdélyben” című projekt megvalósítása céljából. A program az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által biztosított 632 000 Ft keretösszeggel vált valóra. Az úti cél a történelmi Magyarország kis szeletkéje volt, ahol a keresztény közösségépítés, a testvériskolai kapcsolat elmélyítése mellett Erdély természeti kincseivel, történelmével, kultúrájával is megismerkedtünk.

HATÁRTALANUL! Előkészítő szakasz

„Az erdélyi kirándulás során életre szóló élményekkel gazdagodtunk, s beszámolót, útinaplót újra olvasva ismét átélhetjük ezeket a csodás pillanatokat.”

HATÁRTALANUL! Tanulmányi kirándulás

HATÁRTALANUL! Értékelő szakasz

Határtalanul_Erdélyben_összefoglaló

HAT-16-01-0747 – Nemzeti összetartozás – Határtalanul! témanap

Gólyatábor

Kézműves foglalkozásokkal lazítottunk. Az akadályverseny, számháború, gyümölcskereső volt a kedvenc. Három kedves végzős diákunk segített a szervezésben. Foci, pingpong… elgémberedett izmainkat is átmozgatta.

A késlekedő busz a gyerekeknek ajándéknak tűnt, mert még együtt lehettek.
Sok áldást kaptak azok, akik itt töltötték EZT A KÉT NAPOT.

Szeptember 1-én a gólyák gyülekeztek a gimnázium udvarán, izgatottan kelepeltek. Fél lábbal még a régi iskolatársak emlékét taposva, másik lábbal belépve az új életükbe. Nagy volt az izgatottság, de nem maradt el a fegyelmezettség sem. „Csak egy hálózsák.”
A busz bekanyarodott a Sionhegyi útra. A „hegy”-re már mindenki maga cipelte fel a málháját.
Kiválasztódtak a szobatársak. Belakta a Református Gimnázium két ötödikes osztálya az A, B, és C épületeket.
Indulhattak az ismerkedő, csoportépítő játékok. Harmathy Andrásné Ágota igazán ránk méretezett Istentiszteleteket tartott. Kis mécseseinket lámpásként őriztük, adtuk tovább a lángot. A gyerekek énekeltek, nevettek, összeért a gyülekezet.

Borné Marianna, Kulcsár Márta

Gyorsan elrepült a nyár, hamar elérkezett a reggel, amikor izgatottan indultam a gólyatáborba. Én már előző este lázban égtem, hogy milyenek lesznek a leendő osztálytársaim, hogy fogom érezni magam, mivel fogjuk tölteni az időt.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, színes programok vártak ránk. Elsőként közös áhítaton vettünk részt, ahol együtt imádkoztunk és énekeltünk. Ezután sokat játszottunk, kézműveskedtünk, közben összeismerkedtünk, rengeteget nevettünk, a csapatjátékokban segítettünk és szurkoltunk egymásnak. Az én kedvencem a kéznélküli Dörmi-evés volt. Kaptunk egy kitűzőt, amit mindenki büszkén viselt. Sokat beszélgettünk napközben, finomakat ettünk, és nagyon hangulatos volt este, amikor mécseseket gyújtottunk a szabadban. A tábort közös áhítat zárta le, mielőtt elbúcsúztunk egymástól.
Nagyon jól éreztem magam, soha nem fogom elfelejteni ezt az élményekben gazdag két napot!!! Elindultunk együtt egy izgalmas úton… 

Kapornai Anna, 5.b.

6.a

Szeptember 1-én, reggel hétkor busszal indultunk el Zalaszabarba. Három óra múlva megérkeztünk a szállásunkra, azaz a Zobori KalandoZooba. Mindenki elfoglalta a szobáját, kipakolta a bőröndjét. Amikor ezzel végeztünk egy ott dolgozó néni és bácsi körbevezetett minket. Bemutatták a kalandparkot, a játékokat és az állatokat. Ezután megebédeltünk, aminek mindenki örült, mert már nagyon éhesek voltunk. Utána kezdődött a játék! Először a kötélpályát próbáltuk ki (felnőtt felügyelettel), majd a parkban lévő összes többi játékot, például a trambulint, a csúszdákat és a hófánkot, de nem fáradtunk el teljesen, úgyhogy étkezés előtt lézerharcoztunk. A fiúk ¬- lányok elleni csatából a lányok kerültek ki győztesen.

Vacsora után szabadfoglalkozás és tábortűz következett, ahol szalonnát sütöttünk. Nyugodt alvásunkat megzavarta, hogy tizenegy órakor véletlenül a fiúk megnyomták a vészjelzőt. A riasztást egyedül Hanna aludta végig, hála a füldugójának.
Másnap, reggeli után megkaptuk a szendvicseinket és utaztunk tovább. A Fekete István tanösvényen egy fiatal nő vezetett körbe minket. Megismertük az ottani élővilágot és még békát is fogtunk. A következő célállomásunk a Festetics-kastély volt. A kastélyt és a kertet is megnéztük, két másik múzeummal együtt. A keszthelyi látogatásunkat fagyizással zártunk, már csak a korai vacsora és hazaút volt hátra. Legnagyobb meglepetésünkre félúton a busz lassulni kezdett, a hátul ülők szerint még füstölt is, ezért megálltunk egy benzinkúton. Amíg mindenki bevásárolt és meglátogatta a mosdót a buszunk is megjavult, így nyugodtan folytathattuk az utunkat.
Fél tízre, fáradtan, de élményekben gazdagon értünk haza. Ilyen jó osztálykirándulásban még soha nem volt részünk.

Wiesner Hanna, Dóka Izabella

8.a

Osztálykirándulás Sopronban

A nyolcadikos osztálykirándulásunk helyszínének Sopront és környékét választottuk.
A korai indulás ellenére mindenki időben érkezett és vidáman foglalta el helyét a tilosban parkoló buszon. Zsófia tanárnőnek nem csekély meggyőző képességre volt ahhoz szüksége, hogy lebeszélje a rendőrt a büntetésről. Bár nem tudtunk róla, első állomásunk nem a szálláshely, hanem Lébény volt. Itt megismertük a román kori templomot és történetét, valamint a zarándokok odavezető útját. Ezután következett a nagycenki Széchenyi kastély, ahol egy Széchenyi Istvánról szóló kiállítást néztünk meg. Az épületből kiérve a fiúk rögtön felmásztak a fákra és egyiküknek sikerült megsérülnie. Jártunk a temetőben lévő mauzóleumban, ahol láthattuk Széchenyi Pált üvegkoporsójában. Innen már a szálláshelyre mentünk, Sopron külvárosába. A beköltözés után visszatértünk a városközpontba, ahonnan az osztály egy pizzériába, Zsófia tanárnő és a sérült fiú a kórházba indult. A vacsora befejeztével kisebb csoportokban sétára indultunk Sopron belvárosában. Az élményeinket az iskolai tabletek segítségével dokumentáltuk. Az este további részét a szálláson töltöttük. Közösen elkészítettük a másnapi szendvicseket, kártyáztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk és társasoztunk.
Reggel osztályfőnökünk hangos, zenés ébresztőjére keltünk. Reggeli után megkezdtük időutazásunkat az ókori római Carnuntumba. Ausztriában sofőrünk eltévedt, így az egy és negyedórás utat két óra alatt tettük meg. Végül odataláltunk és megnéztük az első helyszínen lévő kiállítást, amelyből megismertük a tábor történetét. Ezután következett az amphiteatrum. Végül elérkeztünk a harmadik állomáshoz is, ahol kipróbálhattuk a római pénzverést, valamint megismerkedtünk a polgári, a katonai és a politikai élettel. A visszaépített fürdő konyháján mi készítettük el ebédünket, római recept alapján. Egyik lány osztálytársunk közelebbről is megismerkedett egy konzervdoboz tetejével. Az ujját össze kellett varrni, így megvolt osztályfőnökünk második kórházlátogatása is. Ebéd után megnéztük a rekonstruált épületeket, köztük a fürdőt is, ahol az eredeti padlófűtés működött. A lányokkal egyetértettünk abban, hogy szívesen élnénk egy ilyen római házban. Bár a program végén esőben kellett várnunk a buszra, szerintem érdekes volt ez a carnuntumi nap.

Estére visszatértünk Sopronba és megvacsoráztunk. A szálláshoz vezető úton a busz lefulladt, de újra tudott indulni. Legalábbis először. A második alakalommal már nem tudtunk tovább indulni. Leszálltunk a járműről és a járdán várakoztunk, míg a felnőttek a busszal bíbelődtek. Nagyjából negyed óra után sikerült ismét beindítani a motort és végre el tudtuk érni a szállást.
Az utolsó napra biciklizés és fürdőzés volt az eredeti terv, de számításainkat keresztbe húzta a busz. Míg elvitték javítani, mi a ház körül foglaltuk el magunkat. Táncoltunk, kártyáztunk, énekeltünk, beszélgettünk és fociztunk. Ez utóbbi úgy tűnik elég veszélyes sport, így megvolt a harmadik baleset is. Osztálykirándulásunk áldozatai szerencsére most már jól vannak, az ijedség nagyobb volt, mint a baleset. Bár nem így terveztük ezt a délelőttöt, mégis nagyon jól sikerült, igazi közösségi program lett belőle. Ebédelni már a busszal mehettünk. Az elmaradt programokért cserébe tanáraink a Harrer Csokoládégyár cukrászdájában egy csokikóstolással kárpótoltak minket.
Délután fáradtan, de jókedvűen ültünk be a buszba. Mindent összevetve ez volt az eddigi legeseménydúsabb osztálykirándulásunk.

Kovács Ajsa
8. a osztályos tanuló

8.b

A 8.b osztálykirándulása Pécsett

06:15-kor találkozó az iskola előtt, 06:30-kor indulás. Bizony ilyen egy jó osztály kirándulás kezdete nálunk. Miután mindenki a buszon volt neki vágtunk négy órás utunknak Pécs felé (mivel 3-szor meg kellett állni ezért négy és fél óra lett belőle)! Első utunk Pécs belvárosába vezetett. Láttunk kosos szökőkutat (Zsolnay), négytornyú templomot, a gyönyörű főteret, lakatok sokaságát. Egyik állomásunk során megtekinthettünk Ókeresztény sírkamrákat, amelyek világörökségünk részei. Végig sétálhattunk a Dzsámi előtt és szelfiztünk a Magyar Nemzeti Színházzal (és a balettos plakáttal az oldalán). Pécs belvárosáról még azt lehet tudni, hogy tele van szebbnél szebb szökőkutakkal, sok galambbal és elegáns kávézókkal. Miután végig jártuk ezeket, megcsináltuk a feladatokat, tovább indultunk a Mecsextrém kalandparkba. Itt korlátlan bobozásra, gokartozásra, 3D-s karikára, trambulinra, kötélpályákra, mászó falra, sok csúszdára és egy játszóházra volt lehetőségünk. Valamint egy gépi rodeó bikára, ami sajnos „elpusztult” (köszi Zsombi). Ezek után megvacsoráztunk a Tepsi-füles étteremben, majd elindultunk a Dombai-tó melletti Zengő Ifjúsági táborba, ami egy éjszakára a szállásunkat jelentette. A hely nagyon aranyos volt, folydogált ott egy kis patak, és volt egy hatalmas füves tér ahol lehetőségünk volt csillagokat nézni este. Másnap a reggeli után a pécsváradi várban tölthettük a délelőttünket. Itt illatszobában és só szobában regenerálódhattunk és érdekes történeteket mesélt egy aranyos idegenvezető hölgy az egész vár területén. Szobrokat, maradványokat, freskót és még sok mindent tekinthettünk meg. Pécsváradi látogatásunk után elmentünk ebédelni a Dombai-tó melletti étterembe. Mindez után indultunk hazafelé. A hazafelé út sokkal gyorsabban és csendesebbel telt, mint az odafelé. Összességében ez egy nagyon jól megszervezett és eseménydús kirándulás volt, amire egy jó darabig emlékezhetünk majd. Köszönjük Györgyi tanárnő és Richter tanár úr!

Bokor Zsófia, Kovács Bence, Nagy Eszter

Osztálykirándulás a Velencei-tónál (9.a)

Az idén először mentünk csak két napos kirándulásra. Rövid, de sűrű programot terveztünk. A két nap alatt 6 próbát kellett kiállni az osztálynak. Ezek a próbák outdoor csapatépítő feladatok voltak, hogy összerázzák a társaságot.
Újdonság volt az is, hogy tömegközlekedési eszközökkel mentünk, nem külön busszal. Kényelmes kissé lepukkant hotelben szállásoltak el, közvetlenül a tó partján. Szerencsénkre tartott még a szeptemberi nyár, így minden programot ideális körülmények között élvezhettünk. Szállásfoglalás után sárkányhajóval mentünk a Pákozdi-emlékműhöz, ahol az emlékpark érdekességeit térkép segítségével kis csapatokban fedezhettük fel. Majd visszaeveztünk a szállásra ebédelni, és egy kis délutáni sziesztára, fürdőzésre. Este, a kötelező osztályfőnöki órák után rollerrel mentünk át Velencére. Nagyon szép volt a tó naplementében. Este, sötétben értünk haza, ahol már a szabaduló szobában pihentettük sajgó izmainkat, viszont dolgoztattok kéregállományunkat.
Másnap délelőtt soft-csúzli bajnokságot rendeztünk, majd Ebéd – és természetesen ejtőzés – után újabb csapatépítő játékok jöttek. Itt olyan feladatokat kellett csinálni, ami csak akkor sikerül, ha összedolgozunk, segítjük egymást. Nagy megelégedésünkre a szervezők véleménye szerint jól összedolgozó csapat vagyunk, felnőtt csoportokat is beleszámítva benne voltunk a TOP5-ben. Remélem, mindenki jól érezte magát, kellemesen fáradt csak el. Jó volt, bár jobb a 3 nap!

Teréz tanárnő

9.b

Míg szeptember első napja valakinek a tanulás kezdetét jelentette, addig számunkra az osztálykirándulásunknak a kezdetét. Csütörtök reggel fáradtan gyülekeztünk az iskolánál, és kilenckor elindultunk a mezőkövesdi Zsóry Zsibongóba, ahol lepakoltuk csomagjainkat, majd Egerbe utaztunk, hogy megnézzük a csodás belvárost – először az osztállyal, majd kisebb csoportokban mindenfelé. Voltak, aki gofrit ettek egy eldugott helyen, voltak, akik a Dobó téren „ütötték el” az időt, és voltak, akik időt és energiát nem kímélve megnézték a környék nevezetességeit. Délután, mikor már a szálláson voltunk, felfedeztük a környéket, valamint kihasználva a remek, napsütéses időt, röplabdáztunk és fociztunk. Vacsora után egy ideig még beszélgettünk, kártyáztunk, este pedig a szállás melletti Zsóry Fürdőben részt vettünk egy éjszakai fürdőzésen, ahol sokat nevettünk, és ahol szerintem mindenki igazán jól szórakozott. A fürdőzés után még késő estig fennmaradtunk. Másnap reggeli után a csapatépítés került előtérbe, rengeteg közösségformáló feladatot kaptunk tanárainktól, melyeknek végrehajtásához elengedhetetlen volt a koncentráció, no meg az összefogás, és a jobbnál jobb feladatok közben nem is vettük észre, hogy elszaladt a délelőtt. A kora délutáni órákban játszódott le a kirándulás egyik legemlékezetesebb jelenete: felment a röplabda egy fa tetejére! De nem, nem adtuk fel! Minden elképzelhető eszközt bevetve próbáltuk levarázsolni onnan – röpke egy óra után már sikerrel is jártunk. Ezután jött a másik hosszas időtöltés: a paprikás krumpli elkészítése vacsorára. Néhányan krumplit szeltünk egy vödör felett, mások hagymát vágtak, és volt olyan is, aki a tűz körül segédkezett a tanároknak. Amíg főtt az ennivaló, ismét röplabdázásra került a sor, csupán levezetésképpen étkezés előtt Miután mindenki jóízűen elfogyasztotta a vacsorát, nekirugaszkodtunk az osztálypóló elkészítésének. Kézről-kézre jártak a fehér pólók, és mire mind körbeért, tele voltak osztálytársaink aláírásával és kézlenyomataival. Aznap már alaposan kifáradtunk, így többen már korábban mentek pihenni. Szombaton reggel sajnos eljött az hazaindulás ideje, de mi mégis nevetve pakoltuk össze csomagjainkat, hiszen a nap utolsó állomása, Poroszló még várt ránk. Itt a drága idegenvezetőnk körbevezetett minket az épületben, ahol megtekinthettük a Tisza-tó és környéke élővilágát, majd felmásztunk az ökocentrum kilátótornyába, hogy onnan nézzünk szerteszét. Miután leértünk, volt egy kis szabadidőnk addig, amíg el nem indultunk kirándulásunk záró programjára, hajókázni a tóra, ahol közvetlen közelből is megnézhettük azt a lenyűgöző élővilágot, amiről már meséltek nekünk. A háromnegyed órás út után végleg eljött az indulás ideje, így fáradtan, de élményekkel meggazdagodva indultunk haza egy hatalmas kaland után.

10. a. ÉS A PUSZTA

Túra. Marcsi. Muflon. Vár. Puszta. Leginkább ezek a szavak voltak népszerűek, mikor feltettem a kérdést, kinek mi jut eszébe az idei kirándulásunkról. Persze ezek mind nagyszerű emlékeket és kacagásokat takarnak. Szeptember 1-jén immáron hatodik alkalommal indultunk az újabb kalandok keresésére. Osztályunkat szerintem sokan ismeritek sok-sok jóról és egy-két huncutságról. Osztályfőnökünk Tünde tanárnő, aki ugyanolyan élettel teli, mint mi, idén egy kicsit ismeretlen helyre… Pusztafalura vezetett minket. Csütörtök reggel elindultunk a világ vége felé. Kisebb alvás után a buszon, megérkeztünk a Muhi csata helyszínére. Itt körbenéztünk, dombot másztunk és fényképezettünk nagyon jó fej és profi fotós osztályfőnök helyettesünk, Ferenczi tanár úr kamerájával. További utunk Sárospatakra vezetett. Itt először a várat tekintettük meg egy Marcsi nevű, kicsit félelmetes hölgy vezetésével. Miután körbejártuk a torony 5 emeletét, részt vettünk pár lábzacskó kíséretében egy Rákóczi kiállításon.

Egy kis szabadidős sétálgatás után a Sárospataki Református Kollégium Könyvtárának 500.000 darabos gyűjteményét tekinthettük meg. Ezek után elfoglaltuk szállásunkat Pusztafalun az ország 3. legtisztább levegőjű településén a 200 lakos között. Miután Öreg Bence unokája megetette éhes pocakjainkat, az este sok kihívást rejtegetett még. Későn egy bátorságpróbán kellett részt vennünk, ahol muflon-teflon, varangy, bagoly, szellem és Józsi a medve nehezítette utunkat. Osztályunk bátor volt és teljesítette a kihívást. Nekem a második nap volt a személyes kedvencem. Kómás reggeli után ellátogattunk egy börtönmúzeumba. Itt részletes tájékoztatást kaptunk, hogy milyenek a fogházban, börtönben, fegyházban a körülmények, kik bánnak velük és hogyan. Egy kis börtönlátogatás után a Zempléni Kalandparkba mentünk. Mivel mi semmitől se félünk rögtön kipróbáltuk a 80km/h sebességgel száguldó 1036 méter hosszú csúszó pályát a Magas-hegy és Szár-hegy között suhanva. A csodás és végtelen kilátás mellett, nagyszerű érzés volt széttárt karokkal repülni a semmiben és közben érezni, ahogy a könnycseppek folynak lefelé az arcunkon. Ezután az adrenalin löket után a falmászást se hagyhattuk ki, mely nagyon megerőltető tevékenység, de a büszke leereszkedés miatt már megéri. Legutolsó sorban egy extrém bob pályán sikítottunk annyira, hogy a madarak is kirepültek az erdőből. Egy kis ebéd és alvás után nekikezdtünk egy 4 órás túrának a Füzér várhoz. Gyaloglás közben szedret szemezgettünk, tököt loptunk és forrásvizet fogyasztottunk. A vár nagyon szép volt. Felújított termeiben hálószobától kezdve tanácstermen keresztül kápolnát és mosdót is láthattunk berendezve. Reméljük, a töri, érettségin ezeket az ismereteket még kamatoztatni tudjuk. Pihenésünket odafent egy gyönyörű naplementés tájcsodálással zártuk. Miután elzavartuk az esőt és megtelt éhes bendőnk, esti program várt ránk. A Puszta ABC -ben felfedeztük a paradicsomos Topjoyt, melyet kirándulásunk italává szenteltünk. Sok paradicsomozás és a részleges szalagszakadás ápolása közben, csillagokat bámulva, tábortűz mellett énekeltünk, gitárszó mellett. Az éj közepéig tartó póker party után nyugovóra tértünk. Utolsó napunkat, a fit 6os, vagyis én így nevezem magunkat Ferenczi tanár úr élen, felbiciklizett Szlovákiába egy tengerszemhez. Útközben forrásvízbe és geoládába ütköztünk. Meg egy kis defektbe. Úgy érzem megérte feltekerni, mert a visszagurulás puszta és erdőszélen nagyon feltöltő élmény volt. Miután elbúcsúztunk, Gábor a legjobb barátunk, vagyis a buszsofőrünk Vizsoly felé irányított minket. Ezen a kis településen tekintettünk meg egy nagyon régi és szép templomot. Benne rejlik még az igazi csoda, a vizsolyi biblia eredeti darabja. Ennek megtekintése után kipróbálhattuk a nyomtatógépeket is. Utolsó helyszínünk Miskolc, Anna barlang volt. Itt egy 200 méter hosszú andezit barlangban vehettünk barlangi lélegzetet. Brokkoli mintájú falak után, kedvenc elfoglaltságunk az evés következett. Majd megkezdtük a buszon az idegesítő éneklős búcsúpartit. Köszönjük szépen Tünde tanárnőnek és Ferenczi tanár úrnak, hogy ilyen emlékezetes utolsó magyarországi kirándulást szerveztek nekünk.

Fogasy Fatime 10.a.

11.a

Tudtad, hogy Petőfit Fehéregyházán látták utoljára? És azt, hogy egy körtefa alatt írta utolsó versei egyikét? Vagy, hogy a Medve-tó azért ezt a nevet kapta, mert felülnézetből maci alakja van? Illetve, hogy Torockón kétszer kel fel a Nap? És vajon miért hívják Orbán Balázst, a legnagyobb székelyt „csontbárónak” másnéven (ezt most nem fejteném ki, ha valaki kíváncsi rá, nézzen utána! 🙂 )?
5 nap alatt Erdélyben ilyen, és ezekhez hasonló érdekes dolgokat tudhattunk meg.
Ha valaki megkérdezné, hol jártunk, válaszul ugyancsak egy kérdést kapna: „Hol nem?” Megnéztük Tamási Áron szülőfaluját, a tordai sóbarlangban megidéztük a bányászok szellemét, találkoztunk vándorcigányokkal, és gyönyörködtünk a Békás-szoros káprázatos szépségében. Hősiesen megmásztuk a Székely-kő 1129 m magas csúcsát, de ami ennél is nagyobb teljesítmény, hogy bár olykor fenéken csúszva, de épségben le is érkeztünk! Ugyan igazi medve elől nem futottunk, de egyszer egy kis kutya követett minket, amire végül ezt a nevet ruháztuk. Továbbá hallgattunk székely vicceket, és kihasználtuk az alkalmat, hogy annyi kürtős kalácsot együnk, amennyi csak belénk fér! S míg valakiknek ez volt az első utazásuk e vidékre, addig egy osztálytársunk már tizennyolcadjára tette meg ezt az utat.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy ez a kirándulás gimis éveink egyik felejthetetlen, sok-sok élménnyel teli, izgalmas kalandja volt , amelyet majd pár év múlva az osztálytalálkozón örömmel fogunk felidézni! 🙂

A Szentendrei Református Gimnázium felvételt hirdet

• matematika bármely szakos tanári állás betöltésére

Tel: 30-4161056

Email: igazgato@regi.szrg.hu

Elérhető az érettségi jelentkezési lap. Határidő 2016. február 15.

Elérhető a felvételi tájékoztató és a meghirdetett képzések

Az Oktatási  Hivatal tájékoztatója

A felvételi menetrend és a teendők

Az érettségi jelentkezéssel kapcsolatos fontos tudnivalók

Tisztelt Szülők!

Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a Raiffeisen Bank szentendrei fiókjának bezárása miatt az ebéd befizetésre fenntartott bankszámlánk száma megváltozott.
Kérjük, hogy 2016. januártól ebéd befizetéseiket az alábbi számlára szíveskedjenek küldeni:
ERSTE Bank Zrt. – 11600006-00000000-75627669

Köszönettel:
Gazdasági Iroda

Tisztelt Szülők!

Szeretettel hívjuk és várjuk Önöket 2015. november 27-én 19 órától az iskola kápolnájába közös szülői és tanári beszélgetésre, amelynek vezérigéje: „Megáldalak téged … és áldás leszel.” (1 Móz. 12, 2).

Közös alkalmunkat egy rövid áhítattal kezdjük, amellyel Szénási László nagytiszteletű úr szolgál.

Nagy örömünkre elfogadta a meghívásunkat Dr. Szarka Miklós nyugalmazott református lelkész, pár- és családterapeuta, klinikai lelkigondozó, aki „Hallgatás vagy őszinte meghitt beszélgetés” címmel tart gondolatébresztő előadást. Az előadás munka címe: Nevelő-növelő munkánk szerves része a „nemi nevelés”, mint a szülők feladata”.

Az előadás után szeretetvendégségre várunk mindenkit, amelyhez egy tányérka süteménnyel bárki hozzájárulhat. Innivalóról az iskola gondoskodik.

SÖNDÖRGŐ JÓTÉKONYSÁGI KONCERT

2015.október 25. vasárnap, 19:00

Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft., Pest Megyei Könyvtár

2000 Szentendre, Pátriárka u. 7.

A koncert teljes bevételét az együttes a Kárpátaljai-Beregszászi Református Egyházközség javára ajánlja fel.

2015. szeptember 12-én útjára indult a Magyar Templeton Program, amely a Templeton World Charity Foundation finanszírozásával, a European Social Fund társfinanszírozásával és a MATEHETSZ szakmai együttműködésével 2015. szeptember 15. és 2017. február 28. között valósul meg. A programban kifejezetten a kognitív (megismerő folyamatokon, gondolkodáson alapuló) tehetségterületeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalokat keresik, akik közül 10-19 éves feltörekvő tehetségeket és 20-29 éves, már eredményeket felmutató fiatal példaképeket válogatnak be a programba Magyarországról és a határon túlról.

A csatlakozásról lehetőségéről itt olvashatsz többet.

Iskolánk diákjai szeptember 12-én részt vettek a Vizes 8 Városi Uszoda és Szabadidő Központban megrendezésre kerülő DUNAKANYAR Úszóváltó versenyen

Eredmények:

Felsősök versenye:

1. II Rákóczi Ferenc Általános Iskola Szentendre
2. Szentendrei Református Gimnázium 2.
3. Barcsay Jenő Általános Iskola
4. Szentendrei Református Gimnázium 1.
5. Móricz Zsigmond Általános Iskola Leányfalu
6. Izbégi Általános Iskola
7. Agy tanoda
8. Zöld Sziget Szigetmonostor

Középiskolák versenye:

1. Szentendrei Református Gimnázium Szentendre 1.
2. Szentendrei Református Gimnázium Szentendre 2.
3. Móricz Zsigmond Gimnázium Szentendre
4. II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Szentendre

Alsósok versenye:

1. II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Szentendre
2. Barcsay Jenő Általános Iskola 1. Szentendre
3. Leányfalu Móricz Zsigmond Általános Iskola
4. Izbégi Általános Iskola
5. Barcsay Jenő Általános Iskola 2.
6. Zöld Sziget Általános Iskola Szigetmonostor
7. Agytanoda Szentendre
8. Pollack Mihály Általános Iskola Tahitótfalu

Szívből gratulálunk minden csapattagnak és felkészítő tanárnak.

Nagykövetet nyertünk

Már jócskán benne voltunk a nyárban, ki-ki hűsölt, felejtett, ahogy tudott, amikor Huszár Borival, Kovalik Judit tanárnővel és igazgató úrral az országutat jártuk Erdély fele menet, ahol a Kárpát-medencei Református Középiskolák 20. találkozójára került sor. A vendéglátónk a Zilahi Wesselényi Református Kollégium volt.

Megérkezvén regisztráltak minket, majd mi, diákok az utca túloldalán lévő kollégiumba mentünk lepakolni a cókmókot. A régi kollégium bővelkedett ugyan életveszélyes lépcsőkorlátokban, magyarul nem tudó portás néniben és hideg kőpadlóban (a szobák falán pedig gyanúsan csúfondáros román graffitikben) de a fürdőszobák és mosdók modernek és tiszták voltak, a szobákhoz járt kulcs, és összességében az egész épület csak a mienk volt.

Programterv szerint vacsoráztunk, megszorongattuk a fel-felbukkanó esetleges ismerősöket, majd az SDG egy áhítatra és ismerkedési estre invitált bennünket. Izgatott diákok egy csoportja nem bírta megvárni a másnapi városnézést, ezért már éjszaka nekiindultak felfedezni a helyi nevezetes helységeket és kellemes beülős helyeket.

Másnap a Zilahi Nagytemplomba zászlókkal felfegyverkezve zarándokoltunk dombnak felfele, ahol elhangzottak a köszöntő beszédek.

Ezt követően bejártuk Zilah nevezetességeit, az ősi scholát, a régi Kossuth-teret, Szabó Vilmos és Eperjesi Noémi festménykiállítását, az EMKE-házat és a bevásárlóközpontot. Utóbbit kevéssé jellemezték a kulturális finomságok. Inkább kulinárisnak mondanám őket. Esti programnak fakultatívan lehetett választani a táncház és filmvetítés között.

Harmadik napon a szilágysági történelmi templomok és a zsibói Sárkánykert került terítékre. Egyes megállóknál hideg vízzel és kaláccsal kedveskedtek nekünk. Vacsorára megérkeztünk Szilágypanitba, ahol gulyás várt, mely elfogyasztása közben a zilahi diákok néptánccal szórakoztattak minket. Meglepetésként egy Nagy-Magyarország alakú tortát ehettünk desszertként. (Zárójelben említeném meg, mennyire hangulatos volt egy, a kollégiumtól messze fekvő faluban gitározgatni az SDG-sekkel, sétálgatni a templomkertben, majd futva elérni egy-egy buszt, ami véletlenszerűen bukkant fel néha, hogy a bennfentes, aktuális járatról értesült diákokat az éj leple alatt visszacsempéssze a kollégiumba.)

Másnap, az utazás napján a Zilah- Ligeti templomban várt minket a záró istentisztelet, a zárónyilatkozat elfogadása, ebéd, búcsú selfiek, névcserék, pillanathoz illő „találkozunk még” ölelések…

Krulik Virág 11.a

Erdély 11.b

Reggel 7 órakor álmos arcokkal telt meg az iskola előtti tér. Mindenkinek nehezére esett a korán kelés, ám később örömmel nyugtáztuk magunkban, hogy mégiscsak megérte kikászálódni az ágyból, főleg hogy a 10 órás buszúton mindannyiunknak volt ideje megtoldani kicsit az alvással töltött órák számát. Az első megállónk Nagyváradon volt ahol megtekintettük többek közt a Püspöki Székesegyházat majd utunk tovább vezetett a Király-hágón át Bánffyhunyadra majd Kolozsvárra. Utazásunk során végig érdekességeket hallhattunk kedves idegenvezetőnktől. Késő délutáni órákban érkeztünk meg Torockóra, ami egy csodálatos kis település a Székely kő tövében. A hosszú nap után az ennivaló esett a legjobban, amiből csak a só hiányzott, amit be is pótoltunk másnap a Tordai sóbányában. Ahol legnagyobb örömünkre csónakba szállhattunk. Később a napfolyamán kiránduláson vettünk részt, amin ellátogattunk Erdély egyik leglátogatottabb természeti kincséhez a Tordai-hasadékhoz, ahol rengeteg képet készítettünk, főleg egymásról.

Este fáradtan dőltünk be az ágyba és másnap korán reggel már a Hargita mentén haladva elindultunk a különleges földrajzi fekvésű Gyergyói-medencéhez. Út közben megálltunk Gyergyószentmiklóson várost nézni és ebédelni. Majd tovább utaztunk a Gyilkos-tó irányába, ahol néhányunk inkább az ajándék boltokban töltötte a szabad idejét ahelyett, hogy a tavon ringatózott volna. A nap végén élményeinket tetőzte az 1000 éves határ látványa. Az utolsó reggel az addiginál még fáradtabban érkeztünk az étkezőbe a sok éjszakai beszélgetés hatására. Nyűgösen pakoltuk össze a bőröndöket tudva, hogy holnap mehetünk újra iskolába. Még az álmot se törültük ki a szemünkből, mikor oda értünk a Petőfi emlékhelyekhez, ahol az utolsó éjszakáját töltötte, ahol utoljára látták, ahol meghalt. Ezek után megálltunk nasit venni Segesváron ahol Drakula gróf házát láthattuk, amely sajnos mára már csak egy kávézó. Nagyon örültünk mikor végre elindultunk Budapest felé. Bár fájt otthagyni a vadregényes Erdélyt mindannyiunk szíve hazahúzott. Fáradtan, de sok emlékkel tértünk haza.

Ez lett az eddigi legjobb osztálykirándulásunk, ahol nem csak a programok voltak jók, hanem a hangulat is. A beszélgetések összehozták ezt a pici osztályt, így mára egy összetartó csapattá kovácsolt minket ez az együtt töltött 5 nap.

Izsó Emese

11.a

6.a, 6.b

Három nap a Balatonnál

Már mindenki nagyon várta az osztálykirándulást, amit Eszter tanárnő pályázott nekünk. Induláskor két busz is várt ránk a parkolóban, mivel a két 6. osztály együtt utazott. Miután mindenki megérkezett és minden csomagot bepakoltunk a csomagtartóba, a busz elindult velünk Tihany felé. Első állomásunk a tihanyi Levendulaház volt, ahol interaktív foglalkozáson vehettünk részt. Ezután következett a Tihanyi-félsziget látnivalóinak megismerése, többek között túráztunk az Óvár-hegyen, megnéztük a IV. Károly emlékének állított Kálváriát, a barátlakásokat, majd ellátogattunk a tihanyi Bencés Apátságba, ahol láthattuk I. András síremlékét és az Apátság alapítólevelének másolatát. Nem messze a templomtól gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra. Estefelé fáradtan érkeztünk meg a zánkai szállásunkra. Miután kicsit kipihentük magunkat, elindultunk, hogy felfedezzük a tábor területét. Hamar rájöttünk: nem csak mi vagyunk a táborban, rajtunk kívül rengeteg gyerek volt még ott. A szabad időnkben a sportpályákon játszottunk, este Fele sem igaz vetélkedőt tartottunk.